Noh… Pár gondolat a világszínvonalú magyar egészségügyről. Sajnos apukámnak pár napot egy csúnya baleset után egy világszínvonalú kórházban kellett töltenie. Szóval lássuk a világszínvonal tapasztalatait…

Pár nővér hozzáállása tényleg világ színvonalú, bátran kijelenthető hogy ők viszik a hátukon az osztályt. a kb 50-60 betegre jut kb 2 nővér és 1-2 kötelező önkéntes. A rendszer igazi visszássága itt látszik, vendéglátó ipari szakközépből érkezett 18 évesnek miért kell pelenkáznia? Hányást vagy vizeletet takarítani? Ezzel egy életre kiölik belőle az önkéntességet. Értemén nincs más. Egyébként, ha az embernek szerencséje van akkor 2 nővér és egy egészségügyi szakközepes van, ha nincs akkor 1 nővér és 2 bármilyen szakközepes jut adott időszakra.

Szóval apu sérülése miatt kemény vízszintes fekvést igényelt, amikor bekerült először csak egy kb 30-40cm-t süllyedő ágyat sikerült kapnia, szerencsére hamar előkotortak egy osb lapot, ami valójában 2 db volt, ezért néha összecsúszott, amikor meg kegyetlenül nyom. De azért az is eredmény, hogy az ágy nem esett össze. (Viszont a szék az igen, azt pár nappal később apu csinálta meg, törött bordával, hogy használható legyen, valami egyszerű csavarozást igényelt.). Először úgy volt hogy nincs még osb lap se, és nekem is pár órába beletellett mire szombat délután 5-6 óra körül szereztem, és az is csak a véletlenen múlott, hogy lett.

Egyik szomszédos beteg kissé már a demencia jeleit mutatta. Bár alapvető dolgokkal még tisztában volt, de pl ha bekakilt, akkor tudta hogy pelenka csere, mivel nővér nem jött, nekiállt maga kicserélni, de miután levette, felkelt az ágyról, azonnal elfáradt úgyhogy úgy ahogy van kakis fenékkel leült a szomszéd ágyára… az ottani beteg legnagyobb örömére. Ugyanennek a bácsinak már infúzió állvány nem jutott, úgyhogy fogasról kapta azt. Olyan fotel, ami állítható, beteget lehet bele tenni (hogy pl ott kapja meg az infúziót), állítólag kb 3 volt az osztályon, én egyet láttam.

Volt 2 szellemi sérült, akik éjszaka ordibáltak, egyik folyamatosan a rendőrséget hívta, másik meg a gyerekeit kereste ordibálva. Utolsó nap is megjelent egy szellemi beteg, aki csak úgy császkálgatott, ő annyiból normálisabb volt hogy bement apuékhoz, és leült az egyik székre hogy “megjött a tárgyalásra” – (erre apuék kiküldték hogy a tárgyalás az három ajtóval arrébb lesz, három ajtóval arrébb a kacsákat fertőtlenítették, de azért ő bement tárgyalni…) Szóval egy szellemileg egészséges embernek is kihívás ép ésszel kikerülni. Egy két ilyen eset először vicces, de amikor már X-edik éjszaka ordibálja fel valaki a folyosót, hogy ez az ő lakása és lefoglalták és kórházzá alakították és adják vissza… Akkor az már bosszantó.

Ezzel a fő baj, hogy az osztály egyáltalán nincs ilyen betegekre felkészülve, sem megfelelő gyógyszerek, sem ellátás emberi feltételei nem adottak olyan mentális betegek ápolására akiket valami súlyos baleset ért, ezért ott van a helyük. Gyakorlatilag nincs normális nyugtató, csak fájdalom csillapító, legalábbis a nővérek ezt mondták.

A személyzet leterheltsége miatt a pisivel teli kacsát kb 1 vagy 1,5 óra mire el tudja valaki vinni (nem nem lustaság, ilyenre véletlen se gondoljon senki). Sokszor van hogy van valami súlyosabb eset (hoznak valakit, vagy épp hány) ami fontosabb mint ezeket összeszedni.

Általánosságban elmondható, hogy gyógyszer, kötszer, pelenka, infúzió van, de tényleg csak a legszükségesebb, szó szerint a minimum. Olyan kenőcsök, krémek amik gyógyhatásúak, segítik a gyógyulást, pl zúzódásra való, vagy műtét utáni, esetleg csonttörés javulását segíti olyan nincs. Esetleg külön vitaminokról ne is álmodozzon senki.

Ami viszont szintén hiány hogy felfekvés elleni krém se volt, külön kellett vinni.

Steril gumikesztyű egyszer volt hogy nem volt elég, de többnyire van.

A zuhanyzóban víz van, zuhanyrózsa nincs (legalábbis az egyikben, a másikban van.) Zuhanyzóban kapaszkodni a csövekbe lehet, külön mozgásában korlátozott, sérült emberek számára pl ülő zuhany, vagy több kapaszkodó nincs (legalábbis mi nem találtuk meg), a lábnál akkor épp nem volt semmi csúszásgátló gumi valami. Wc egy időutazás a 50-60-as évekbe, kb tiszta. A wc szintén nem alkalmas arra, hogy sérült ember használja, sehol nincs kapaszkodó, úgyhogy többször láttam, hogy össze volt szarva az egész, persze a nővérek nagy örömére lehetett takarítani.

Étkezés: mondjuk minden második vagy harmadik egész jó, volt rántott csirke, volt konzerv hal. Persze azért volt olyan “ennivaló” is amit itthon a kutyám otthagyja (apu valahogy félretetette, hogy majd kutyának jó lesz… hát neki se kellett).

Hálapénz: használata után tényleg a lehetőségekhez képest a maximumot megkapja a beteg. Ez talán nem is a nővéreknél, hanem inkább az orvosoknál látszik. Szomorú. Viszont ezek ellenére is igyekeznek azért mindenkivel foglalkozni, de látható a különbség, ha fizet az ember jobb szolgáltatást kap, esetleg viziten kívül is elnéz felé az orvos.

Ami az emberhiányt illeti: volt olyan időszak amikor 0 azaz nulla nővér volt elérhető, de még a kötelező önkéntesek sem. valami nagy gáz lehetett az intenzíven mert mindegyik ott volt.

Egyszer áthoztak onnan egy hullát, pontosabban csak betolták a folyosó végére, ahol egy paraván mögött húzták rá a zsákot majd úgy vitték tovább.

Folyosó: volt olyan nap amikor annyira leterhelt volt az osztály, hogy már a szobákban egyetlen egy pótágyat se tudtak elhelyezni, úgyhogy 2 pótágy a folyosóra került. Egyébként a 4 ágyas szobákban többnyire 6 beteg fekszik, a pótágyakat pedig rutinból ki se viszik.

Volt egy beteg aki műtét után jelezte hogy úgy érzi láza van, 2 óra múlva kapott lázmérőt, akkor is csak azért mert már jöttek az orvosok. Hozzáteszem nem a nővérek hanyagsága miatt, hanem a többszörös túlterheltség miatt.

Végülis, ha van hozzátartozó aki néhány szükségszerű dolgot el tud látni, pl kacsát cserél, ha hányás van azonnal szól a nővérnek, esetleg a nem járóképes betegnek visz inni, segít az sokat segít az ellátás színvonalán. Vagy csak egyszerűen 2x 3x tud szólni, hogy kéne valami fájdalom csillapító, amit a beteg maga nem tud bevenni, mert pl kihányja, ezért infúzióval kapja meg.

Szóval egy családi “ápoló” sokat segít a színvonalon. És tényleg hatalmas tisztelet azoknak akik nem mennek át az IKEÁ-ba dolgozni…

Ennyi a világszínvonal.

MEGOSZTÁS