Egy kemény és elkeseredett levelet fogtunk el.

 

Tisztelt Magyar Miniszterelnök!

Tudom, hogy érdekes, mondhatnám furcsa üdvözlés, csak viszonoztam az Ön által küldött konzultációs levél nekem szóló megszólítását…

Miniszterelnök Úr! Ön olyan kérdéseket tesz fel levelében, ami egyrészt lerágott csont, másrészt nem tartozik rám, harmadrészt rég eldöntött tény, negyedrészt semmi köze az Uniónak hozzá. Nem ilyen sorrendben, de az összhatás ennyi.

Az a rezsicsökkentés, amit Önök anno megígértek nekünk közel sem lett olyan mértékű, mint ahogy azt a Nagy Rezsi Háború idején rebesgették. Lázár János, az Ön jobb, vagy bal keze – ezt már csak Ön tudja pontosan – annak idején arról beszélt, hogy havonta akár tízezer forint is maradhat a pénztárcánkban. Azt elfelejtette hozzátenni, akkor, ha a számlám minden hónapban 50 ezer forintra rúg. És ha úgy történtek volna a dolgok, ahogy az ígéret szólt, és nem csak beetetés lett volna annak 80 százaléka. De az volt. Mindegy, végül is így is pénzünknél vagyunk, ellenben én azóta Önöknek azt sem hiszem el, ha levegőt vesznek, vagy – mondjuk kérdeznek. Hiteltelenné váltak. Egyébként, ha már így írosgatunk egymásnak, jó lenne ha elmagyarázná nekem, mégis mit ért azon, hogy Brüsszel veszélyes lépésre készül. Kinek veszélyes? Brüsszelnek, nekem, vagy Önnek? Nem értem a kérdést így, az én agyam nem annyira csavaros,mint az Öné. Tudja: egyenes jellem vagyok.

Az utóbbi időben valóban voltak Európában terrortámadások, megjegyzem eddig is. Emlékszik még a 2002-esre? Hol voltak akkor még a migránsok? Sok még meg sem született. Nem mondom én, hogy itt kell őket babusgatni, de nekem az a tapasztalatom, hogy minél jobban menekülünk valami elől – márpedig jelenleg a migráns kérdésben Ön csak látszatra megy szembe a problémával – annál kisebb az esély a győzelemre. Át kéne végre gondolni. Vannak jogaink, és kötelességeink az Unióban, ha már a jogokra igényt tartunk, akkor talán a kötelezettségek terén sem ártana tisztességesen helyt állni. Mondja már meg nekem, ha ide kerül, hozzánk – teszem fel – kétezer bevándorló, ugyan mi fog történni? Amikor a letelepedési kötvényesek jöttek hazánkba, és még jelenleg is jövögetnek, dupla annyian, akkor miért nem problémáznak terrorizmust szimatolva? Elvégre kötvényre – ha másnak nem – egy terroristának biztos van pénze. Őket ki ellenőrzi, ki áll a sarkukba, tőlünk elzárva tartják őket? Nem? Miért nem? Tudja, komolyan érdekel. Miért élvez nagyobb bizalmat egy pénzes gazdasági bevándorló, mint egy hozzá viszonyított pénztelen. Ok, tartsák őket akár felügyelet alatt, persze normális körülmények között, emberségesen, de akkor a kötvényest is, ugyanúgy. Nekem ez a véleményem, ha már megkérdezett.

Én nem tudom, milyen szervezetekre utal akkor, amikor azt mondja, hogy az embercsempészeken kívül ők is törvénytelen cselekedetekre biztatják a bevándorlókat. Rejtjeles üzenetekből nem értek, és bizonyítékok híján nem is hiszek. Tudja, jeleztem – a bizalomnak sajnos vége… Én úgy gondolom amúgy, – magamból kiindulva – ha én is háború elől menekülő ember lennék, nem érdekelne drótháló, kerítés, okos kerítés, se katona, se rendőr. Megpróbálnám a lehetetlent is, hogy a családom biztonságba kerüljön. Kész lennék saját magamtól is törvénytelen cselekedetre adni fejem, mert más megoldásom nem lenne. És nem hiszem, hogy kellene engem biztatni se embercsempésznek, se ilyen-olyan szervezeteknek. Saját kútfejem után mennék, és nem érdekelne, hogy mit plakátolnak, vagy üzengetnek nekem, főleg olyan emberek, akik semmibe vesznek. Úgyhogy, ha tényleg véleményt kér tőlem, akkor konkrétumokkal ostorozzon. Ha nincs, akkor meg véleményt mondanom lehetetlen, ez, ugye kézenfekvő.

Ön azt jelzi, hogy bizonyos nemzetközi szervezetek veszélyeztetik hazánk függetlenségét! Miniszterelnök Úr! Ön még nem vette észre, hogy mi nem vagyunk függetlenek, sőt,- megsúgom Önnek –  soha nem is voltunk…? Rémisztő, nem? Mégis mit gondolt, mikor Putyinhoz közeledett mindenki ellenében, következmény nélkül marad? Vagy a NATO-tagság mit jelent? Függetlenséget? Esetleg az Uniós tagság Önnek nem jelent semmit? Mitől lennénk függetlenek? Egyik nap ide tartozunk, másik nap oda. Erről szól az életünk hét éve, de előtte sem álltunk középen egy percig sem, soha. Meg is kaptuk jutalmunkat mindannyiszor érte. Hisz eleddig szinte mindig rossz lóra tettünk.

Ön azt írja: Magyarországon azért volt sikeres eddig a munkahely teremtés terén, mert a saját utunkat jártuk, és Brüsszel ennek most keresztbe akar tenni.  Elnök Úr! Önök támogatott munkahelyeket létesítettek tömegesen, a néhány százalékos támogatásútól egészen a száz százalékosig. Lásd: közmunka. Ön szerint Brüsszel támadja a munkahelyteremtő intézkedéseket. Sajnos nem eléggé! Ugyanis a közmunka szembe megy az alapvető emberi jogok több kitételével is! Annyira szembe megy a joggal, hogy miatta be kellett hozni egy lényegében munka törvénykönyve lex-et – erről híresek – miszerint leegyszerűsítve a közmunkás csak kétharmad ember. Ehhez tartják magukat járandóságban, szabadságolásban, felmondási lehetőségben egyaránt. Nem néznek se Istent, se embert, elhintették az országban, hogy ezek a “lények” csak saját maguk tehetnek róla, hogy ilyen sors jutott nekik, hogy valójában ők munkakerülők. Munkahelyeket ígértek, erre kétszáz-háromszázezer embert belenyomtak a mocsokba. Több százezren elhagyták az országot, talán vissza sem térnek. Mi meg öregségünkre majd éhen dögölhetünk, mert nem lesz, aki megkeresse a nyugdíjunkat, a magán nyugdíj megtakarításunkat meg biztonságba helyezték Önök… Hol? Rossz szájak szerint a saját zsebükben, én úgy gondolom, lyukakat foltoztak vele… Majd, egyszer talán kiderül, hogy mi az igaz…

Levelében arról ír, hogy elkötelezte magát az adócsökkentés mellett, de a szemét Brüsszel, már megint beleszólt… Konkrétan mibe?  Az én adózásomba igazán beleszólhatna. Mivel számomra elég kellemetlen, hogy abból a semmi közmunkás bérből ugyanannyi adót és járulékot fizetek – persze arányában – mint milliomos Miska. Márpedig neki a 15 százalék könnyebben leperkálható még az 5 milliójából is, mint nekem a 81 ezerből. Elgondolkodott már valaha azon, hogy a közmunkások, de a minimálbéresek is egy egész hónapig dolgoznak annyi pénzért, amennyit Önök játszi könnyedséggel összehoznak pár óra alatt? És még Önök beszélnek arról, hogy meg lehet ebből az éhbérből élni? Mire fel? Kipróbálták már? Nem? Pedig megtehetnék végre. És most csak az illem nem mondatja velem azt , hogy remélem lesz rá alkalmuk…

Mint látja, átrágtam magam a konzultációján. Nem szívesen, mert elegem van az ámításokból. De mivel – csak képletesen sajnos – volt gyerek szobám, és szüleim tisztességre tanítottak, úgy gondoltam, ha valaki levélben megkeres arra illik válaszolni is- lehetőleg minél előbb. Hát, megtettem.

Ön azt kérte levelében, hogy álljunk ki a nemzeti függetlenség mellett, segítsük Önöket az elhibázott brüsszeli javaslatok ellenében. Meg kell védeni a határokat, saját kézben kell tartani a bérek, adók, rezsi szabályozását is.  Hát akkor védje, és tartsa. Ez az Ön dolga. De legjobban az én érdekeimet védje! Az egyszerű kisemberét, hogy végre mi is lássunk valamit ebből a piszkosul dübörgő gazdaságból. Itt, a keleti határszélen. Ugyanis itt is élnek emberek. Akiknek Nyugat olyan messze van, hogy még a dübörgés hangja sem hallatszik ide!

Tisztelettel:az a bizonyos kedves, tisztelt Magyar polgár… /már amikor valami önigazolásra van szüksége/

Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat!
Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!

HÍRHUGÓ – 0% PROPAGANDA, 100% IGAZSÁG

Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetszik és kövess minket Facebookon!

MEGOSZTÁS