Lendvai Ildikó jegyzetében egy nem hétköznapi, szomorú történetre hívja fel a figyelmet. Elképesztő sorsok vannak Ma Magyarországon. Jó kórkép és szomorú valóság, íme:

 

Nem tudom eldönteni, örüljek vagy felháborodjak. A TV2 hírt ad arról, hogy egy 4 éves kislány a Puskás Akadémia és más adakozók jóvoltából végre újra műlábhoz jutott. Bogi egy koraszülött ikerpár egyik tagjaként 3 napos korában esett át amputáción, mert egyik lába mumifikálódott. Testvére vak és értelmi sérült. Özvegy édesanyja nővérükkel együtt 3 gyereket egyedül nevel.

Bogi februárban kinőtte a régi műlábát. Tolószékbe kényszerült, mert édesanyjának nem volt pénze kifizetni egy megfelelő új műláb önrészét. Az egészségbiztosító azt a típust fedezte volna 100 százalékig, amely a 36 kilós gyereknek túl nehéz. A könnyített, térdben és bokában hajló (amilyen a régi volt) teljes ára másfélmillió, 20-30% hozzájárulást (300.000-500.000 Ft-ot) kérnek hozzá. Ennyi nem volt.

Egy újság adománygyűjtést szervezett, nyárra össze is jött a pénz. Megvan az új műláb, a kislány boldog, kiszabadult a kerekesszékből, amelyben fél évet töltött. Én is örülök, hálás vagyok az adományozóknak.

De az istenért, micsoda átkozott országban élünk, hogy egy gyerek műlábának árát így kell összeadni? És ha az anya nem jut el egy újságig, vagy nem írják meg, mert van szenzációsabb hír? És ha nem adnak össze, csak egy év alatt, ennyi pénzt? Nem tudom, a mi kormányaink idején milyen volt a gyerekek művégtagjának finanszírozása. Félreértés ne essék: ha ugyanilyen, akkor az átok nekünk is szól.

HÍRHUGÓ 0% PROPAGANDA 100% IGAZSÁG

Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetszik és kövess minket Facebookon!

MEGOSZTÁS