Orbán Viktor Európa iránti ellenérzései nem kormányra kerülésekor keletkeztek, igazából akkor csak kiteljesedtek. Ez egy olyan hektikus viszony, melyet érdemes áttekinteni.

Unásig ismerjük a kis magyar demokráciánk nagy sorskérdését, hogyan lehetett egy szépreményű, lelkes, nyugatos gondolkodású fiatalemberből, Európa és a jogállamiság egyik legnagyobb ellensége, ha tetszik Európa Putyinja?

Igen, igen mert, hogy Orbán 1998-tól 2002-ig nagyon lelkesen tárgyalta le az EU csatlakozási szerződéseit. Ha tetszik, az a játékszabály amivel hazánk csatlakozott az Unióhoz egy hányadban az Ő műve is. Sőt, a szocialisták igen sokat kritizálták is Orbánt, hogy túl megengedő az Unióval szemben.

Aztán jött a 2002-es országgyűlési választások, amit Orbán elbukott és az MSZP-re hárult az a feladat, hogy befejezzék az EU csatlakozási tárgyalásokat, nyilván voltak fejezetek amiken módosított az MSZP, de zömében az Orbán által letárgyalt fejezeteket kerületek aláírásra.

Sőt a végső csatlakozást egy népszavazás koronázta meg 2003. áprilisában. Az MSZP tök korrekten igyekezet eljárni. A csatlakozást nem saját érdemnek tekintette, hanem közös nemzeti sikernek. Közös kampányt is kezdeményeztek a pártokkal sőt még volt olyan kezdeményezés is, hogy az MSZP miniszterelnöke és Orbán Viktor közös plakátokon és kampányfilmben buzdítanak.

A szép tervekre, hideg zuhanyként érkezett Orbán 2003. februárjában a Vigadóban tartott országértékelő beszéde. Ahol olyanokat mondott, hogy másodrendű tagok leszünk és sok ellenérv mellett az unióba történő belépés mellett szóló érvek valamivel többet nyomnak a latban. Bár már korábban is fogalmazott meg Orbán kritikákat, de ez a beszéde egyértelművé tette: többet nincs olyan, hogy közös nemzeti ügy.

Ez az a nap volt az, amikor azt a politikai kultúrát, ami rendszerváltáskor létrejött, hogy igen is lehetnek közös kérdések, amiben egyetértünk, a Fidesz felrúgta.

Hogy miért? Nettó nyers politikai érdekből. 2003-ban az Orbán támogató Lovas István rádiós jegyzetében arról beszélt, hogy a leadott igen szavazatoknak a Medgyessy-kormányt legitimáló mellékhatása van.

Orbán itt kezdi el azt az önző politikai stratégiát, ami 2010-es kétharmados győzelméhez vezet, semmi nem lehet jó amit a szocialisták javasolnak, nem kötődhet az MSZP-hez sikeres közös nemzeti ügy.

Azóta sínylődik a nemzetünk egyik évről a másik évre közös célok nélkül. S, hogy valóban az MSZP-vel volt-e a baj? Ugyan. Miért az LMP-vel, Jobbikkal, Momentummal vagy bárki mással sikerült a Fidesznek közös nemzeti célokat adni? Nem. Sőt törekvés sincs  rá.

Az MSZP politikája törekedett erre, bár a Fidesz mindent élből elutasító politikája nyilván kudarcossá tette ezeket a kezdeményezéseket. Ilyen gesztus volt, hogy amikor Medgyessy Péter Athénba aláírta a csatlakozási szerződést a delegáció tagja volt többek között Orbán Viktor, de számtalan más közös kezdeményezés is született. Mind hiába.

Mondjuk ki, Orbánnak csupán az a baja Európával, hogy hazánkat az MSZP vezette be az Unióba. Nagy kérdés az, hogy azokat a károkat, amit a Fidesz okozott a magyar nemzet egységében valaha is ki tudjuk-e hordani? Lesz-e olyan felelős politikai elitünk a jövőben, aki érti, hogy a nemzeti érdek nem azonos a saját pártérdekekkel? S megérti, hogy hazánk akkor tud a sikeres nemzetek közé csatlakozni, ha van egyetértés. Messze vagyunk ettől. Ma baloldali és jobboldali még egy újságot sem olvas. Vannak Ők is Mi. Ohh. Hallgasd egy kicsit az EchoTv-t.

Minden nap, ameddig Orbán kormányozza az országot, napról-napra csak távolabb kerülünk egymástól. Ez a feladat ellenzék, idáig kellene felnőni.

 

Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!

HÍRHUGÓ – 0% PROPAGANDA, 100% IGAZSÁG

Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetszik és kövess minket Facebookon!

 

 

MEGOSZTÁS