Kemény helyretette a kormányt, majd hirtelen távozott a vállalkozói érdekképviselet vezetője

Pár napja számoltunk be arról, hogy Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára egy kemény hangú riportban tálalt ki és mondta el véleményét a kormányzatról. Most pedig arról érkezett hír, hogy távozik pozíciójából.

Dávid Ferenc 2006 február elseje óta főtitkára a VOSZ-nak, a tisztségre háromszor választották meg egyhangú szavazással.

A VOSZ 1988-ban alakult Vállalkozók Országos Szövetsége néven, az országos gazdasági munkaadói érdekképviselet honlapja szerint közvetlen tagságon és tagszervezeteken keresztül mintegy 53 ezer vállalkozást képviselnek.

Egyes vélemények látnak összefüggést Dávid hirtelen távozása és az említtet Népszava interjú között.

Egyre világosabban rajzolódik ki, hogy az állami intézmények, a politikai rendszer és a média teljes elfoglalása után a gazdaság totális elfoglalása a célja a Fidesznek. Nyilván ezen a téren is tett már lépéseket a NER, de egyre nyíltabb és élesebb konfrontációkra lehet számítani a gazdaság területén ebben a ciklusban.

Tehát elkezdődik a médiaháború után a gazdasági háború és az új ellenségeket lehet már látni, hiszen Varga Mihály, pénzügyminiszter Tusnádfürdőn ilyen kijelentéseket tett, miszerint – még egy „nyomorult” honlapot sem képesek üzemeltetni a magyar váltakozások továbbá a miniszter szerint nem tudnak idegennyelveket és hatékonyságuk is fele akkora, mint a hasonló holland vállalkozásoké.

Ki vannak jelölve az új bűnösök: a magyar vállalkozások. A Népszava interjúban ezt nem hagyta szó nélkül Dávid Ferenc.

A VOSZ főtitkár így reagált, ha a pénzügyminiszternek, és az innovációs tárca vezetőjének gondjai vannak a hazai vállalkozókkal, akkor azokat miért nem a Magyarországon, az erre szakosodott intézményes fórumokon mondták el, mint amilyen például a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma.

Ehelyett a bálványosi program iránt érdeklődő helyi értelmiséggel, a Fideszhez kapcsolódó politikai közönséggel osztották meg a gondolataikat. Ezzel nincs is semmi baj, de van egy „rossz” hírem a számukra: a félmillió magyar mikro –és kisvállalkozó itthon van. (…)

Még annyit sem tudtak, hogy egy kis-, vagy mikrovállalkozónak – főleg ilyen adó- és járulékterhek mellett – egy „nyomorult” honlap fenntartásának a költsége is számít.  

Majd azt is elmondja, hogy a VOSZ nem azt várja el a területek felelős vezetőitől, hogy akár szarkasztikusan, akár másképpen diagnosztizáljanak, mert azt nagyjából mi is tudjuk, mi a baj a hazai vállalkozásokkal. Sokkal fontosabb lett volna, hogy a terápiáról beszéljenek, de nem emlékszem, hogy erről szó esett volna.

Azt már mi mondjuk, hogy Magyarországon az utolsó szektor, ami még totális kormányzati befolyás nélkül (így is jelentős itt is a NER befolyása, de nem totális) létezik az a gazdaság, az a fő kérdés, hogy a szereplők felmérik e a helyzetet és képesek-e megőrizni a függetlenséget.

Azért maradjunk annyiban, hogy Rákosi Mátyás felkel és csettint, hogy ilyet utoljára a legszebb padlássöprések korábban látott, ha ezt tudja -nem bíbelődik annyit-, hogy egy elvileg többpárti demokráciában is meglehet csinálni: vagy totális kuss, még akkor is, ha a hatalom viszi a nemzet nevében a családi ezüstöt, vagy lehet menni Recskre, jelen esetbe tengődre…