Brutálisan jó írást tett közzé közösségi oldalán Lendvai Ildikó szocialista politikus. Érdemes elolvasni az írást, melyet változtatás nélkül közlünk:
Kész politikai öngyilkosságnak számít nálunk, ha egy aktív politikus „migráncssimogató” gyanúba keveredik. De jóval kevésbé vagyok már „aktív”, mint amennyire felháborodott. (És bízom benne, aktív koromban is így gondoltam volna.)
Mert végighallgattam az Ahmed H. ügyében hozott (az első fokot megsemmisítő, új eljárást elrendelő) másodfokú ítélet közel egy órás indoklását, mindazt, amit az elsőfokú vizsgálat hiányosságairól elmondott (Hogy az M1 miért közvetítette, rejtély. Vagy másra számítottak, vagy -mint azóta Kósa az atv-ben éppen most tette- a bíróságok maradék függetlensége ellen akarják hergelni a népeket.) Hadd bocsássam előre: Ahmed H. nem ártatlan, tényleg dobálta a röszkei határnál a rendőröket, és ez hatóság elleni erőszak, még ha nem is derült ki, eltalált-e valakit. De önmagában nem terrorizmus, amiért minimum 10 év fegyház jár. Hacsak nem akarunk játszadozni a terrorizmus szóval, megsértve azoknak az emlékét is, akik valódi terrorcselekmények áldozatai lettek.
Most egy percre felejtsük el, hogy Ahmed H. idegen (nem migráns, ő beléphetett volna az országba, 10 éve szabadon tartózkodhat az EU-ban. Úgy keveredett ide, hogy a szír háborús övezetből a balkáni útvonalon menekülő szülei elé ment). Most képzeljük el egy pillanatra, hogy a mi gyerekünk, rokonunk, ismerősünk egy tüntetésen -nagyon helytelenül- megdobálja a rendőröket és megafonban kiabál. Ha anno Gyurcsány ellen, ha most Orbán ellen, ahogy tetszik. Nyilván joggal indulna (ha indulna) eljárás ellene, de nem terroristaként. És joggal igényelnénk, hogy az eljárás igazságos és körültekintő legyen, hogy ne kiáltsák ki bűnpártolónak az ügyvédjét, mint az azeri gyilkos kimenekítését helyeslő Kósa épp most teszi.Bárándy Péterrel.
Ebben az ügyben viszont a másodfokú ítélet szerint -nyilván a politikai klíma hatására-.az első fok indoklás nélkül válogatott az egymásnak ellentmondó tanúvallomások között, és ami nem igazolta a súlyos vádat, azt magyarázat nélkül félredobták. Teljesen érthető, hogy a szerencsétlen rendőrök -ki menyire tud angolul egyáltalán- ahányan voltak, annyiféle módon értették a zűrzavarban, mit mond a vádlott a megafonba. A videofelvételekből a későbbi dobáláson túl csak annyi kivehető, hogy egy ízben arról beszél: senki ne bántson senkit, csak azt mondjátok meg, barátaim -fordul a rendőrökhöz- mi lesz velünk, mit csináljunk. Könnyen elképzelhető, -de nem hallható-, hogy mondott durvábbat, fenyegetőbbet is. Csakhogy erre nézve nincs két egybeeső vallomás. Van, aki arra emlékszik, áttöréssel fenyegetett, van, aki csak arra, hogy angol tolmácsot követelt.
Más szerint mindezt nem is ő mondta, hanem valaki más. Van, aki a vádlott feltartott két ujját 2 órára szóló ultimátumnak értelmezte, van, aki szimplán a győzelem V betűjének, amit minden demonstráción százával látunk.
Szeretnénk, hogy majd egy tüntetés után ennyi bizonyíték alapján kapjon 10 évet bármelyik (igen, a dobálásban vétkes) magyar fiatal? Szeretnénk, hogy a törvény szerint járó védelem képviselőjét hazaárulónak kiáltsák ki? Rendben lett volna ez 2006-ban vagy 2016-ban? (Megjegyzem, a 2006-ról tanúskodó rendőrök vallomásainak mindegyikét később az Orbán-kormány úgy, ahogy volt, érvénytelennek, mert elfogultnak mondta ki.)
A BTK szerint valamely állami szerv erőszakos kényszerítése valamire terrorizmus. Aminek a minimális büntetése 10 év. Ha ilyen hasra ütve lehet értelmezni, mi minősül „kényszerítésnek”, mi lesz itt? Nem a menekültekkel. Velünk.
Lendvai Ildikó
