Mondjuk ki, Orbánnak csupán az a baja Európával, hogy hazánkat az MSZP vezette be az Unióba

Orbán Viktor Európa iránti ellenérzései nem kormányra kerülésekor keletkeztek, igazából akkor csak kiteljesedtek. Ez egy olyan hektikus viszony, melyet érdemes áttekinteni.

Unásig ismerjük a kis magyar demokráciánk nagy sorskérdését, hogyan lehetett egy szépreményű, lelkes, nyugatos gondolkodású fiatalemberből, Európa és a jogállamiság egyik legnagyobb ellensége, ha tetszik Európa Putyinja?

Igen, igen mert, hogy Orbán 1998-tól 2002-ig nagyon lelkesen tárgyalta le az EU csatlakozási szerződéseit. Ha tetszik, az a játékszabály amivel hazánk csatlakozott az Unióhoz egy hányadban az Ő műve is. Sőt, a szocialisták igen sokat kritizálták is Orbánt, hogy túl megengedő az Unióval szemben.

Aztán jött a 2002-es országgyűlési választások, amit Orbán elbukott és az MSZP-re hárult az a feladat, hogy befejezzék az EU csatlakozási tárgyalásokat, nyilván voltak fejezetek amiken módosított az MSZP, de zömében az Orbán által letárgyalt fejezeteket kerületek aláírásra.

Sőt a végső csatlakozást egy népszavazás koronázta meg 2003. áprilisában. Az MSZP tök korrekten igyekezet eljárni. A csatlakozást nem saját érdemnek tekintette, hanem közös nemzeti sikernek. Közös kampányt is kezdeményeztek a pártokkal sőt még volt olyan kezdeményezés is, hogy az MSZP miniszterelnöke és Orbán Viktor közös plakátokon és kampányfilmben buzdítanak.

A szép tervekre, hideg zuhanyként érkezett Orbán 2003. februárjában a Vigadóban tartott országértékelő beszéde. Ahol olyanokat mondott, hogy másodrendű tagok leszünk és sok ellenérv mellett az unióba történő belépés mellett szóló érvek valamivel többet nyomnak a latban. Bár már korábban is fogalmazott meg Orbán kritikákat, de ez a beszéde egyértelművé tette: többet nincs olyan, hogy közös nemzeti ügy.

Ez az a nap volt az, amikor azt a politikai kultúrát, ami rendszerváltáskor létrejött, hogy igen is lehetnek közös kérdések, amiben egyetértünk, a Fidesz felrúgta.

Hogy miért? Nettó nyers politikai érdekből. 2003-ban az Orbán támogató Lovas István rádiós jegyzetében arról beszélt, hogy a leadott igen szavazatoknak a Medgyessy-kormányt legitimáló mellékhatása van.

Orbán itt kezdi el azt az önző politikai stratégiát, ami 2010-es kétharmados győzelméhez vezet, semmi nem lehet jó amit a szocialisták javasolnak, nem kötődhet az MSZP-hez sikeres közös nemzeti ügy.

Azóta sínylődik a nemzetünk egyik évről a másik évre közös célok nélkül. S, hogy valóban az MSZP-vel volt-e a baj? Ugyan. Miért az LMP-vel, Jobbikkal, Momentummal vagy bárki mással sikerült a Fidesznek közös nemzeti célokat adni? Nem. Sőt törekvés sincs  rá.

Az MSZP politikája törekedett erre, bár a Fidesz mindent élből elutasító politikája nyilván kudarcossá tette ezeket a kezdeményezéseket. Ilyen gesztus volt, hogy amikor Medgyessy Péter Athénba aláírta a csatlakozási szerződést a delegáció tagja volt többek között Orbán Viktor, de számtalan más közös kezdeményezés is született. Mind hiába.

Mondjuk ki, Orbánnak csupán az a baja Európával, hogy hazánkat az MSZP vezette be az Unióba. Nagy kérdés az, hogy azokat a károkat, amit a Fidesz okozott a magyar nemzet egységében valaha is ki tudjuk-e hordani? Lesz-e olyan felelős politikai elitünk a jövőben, aki érti, hogy a nemzeti érdek nem azonos a saját pártérdekekkel? S megérti, hogy hazánk akkor tud a sikeres nemzetek közé csatlakozni, ha van egyetértés. Messze vagyunk ettől. Ma baloldali és jobboldali még egy újságot sem olvas. Vannak Ők is Mi. Ohh. Hallgasd egy kicsit az EchoTv-t.

Minden nap, ameddig Orbán kormányozza az országot, napról-napra csak távolabb kerülünk egymástól. Ez a feladat ellenzék, idáig kellene felnőni.