Lendvai Ildikó is kint volt természetesen a tegnapi tüntetésen, s a tőle megszokott, humortól sem mentes stílusban már meg is írta a beszámolóját.
Az MSZP korábbi elnöke, Lendvai Ildikó is kint volt a tüntetésen, szinte mindegyik tüntetésen részt vesz az MSZP-s politikusnő, s azokról egy kellemes, humortól sem menetes beszámolókat tesz közre. Mi meg semmi jóféle reblogolásnak nem vagyunk az akadálya, hát íme:
Még minden lehet. A tüntetők kitartottak: ma ismét nagy tömeg világított telefonjával a Szabad sajtó útján. Az Origó bánatára nem foglaltuk el randalírozva az Erzsébet hidat, pedig ők ezt jósolták. Én mondjuk annyiban randalíroztam, hogy sajnos kipukkasztottam az egyik zsákmányolt lufit (kettőt is kaptam: egy zöld párbeszédest és egy lila momentumost), még hozzá azt, amit egy jeles színész-író duó, Galkó Balázs és Szkárosi Endre fújt fel nekem, ez azonban nem nevezhető erőszakos incidensnek.
Márki-Zay utolsó szónokként mindnyájunk történelmi felelősségére figyelmeztetett: „Mindenki most döntheti el, mit gondolnak majd egyszer róla az unokái”. Miután nálam az unoka-ügy nem a jövő zenéje, hanem a vaskos jelen, sajnos tudom, hogy az unokáim mit fognak gondolni rólam. Azt, hogy ez a szerencsétlen vigyázhatott volna jobban arra a lufira, most mit kezdjenek az egy maradékkal ketten!
De a „még minden lehet” jó hangulatában derű volt, béke és finom tavaszi langymeleg, Steiner Pali fagylaltra hívott meg, és a kedves ismerős „Fedél nélkül” árusnál is potyázhattam egy lapszám erejéig, apró híján. Mert a volt képviselőtárstól a hajléktalanlap árusáig mindenki azt remélte: lehet ebből az egészből valami új, valami jó.
Nemcsak egy-egy demonstráció, hanem igazi népmozgalom, ami tömegerejével egyben-másban meghátrálásra késztetheti a hatalom tervezett nyomulását.
Ehhez persze tudatos stratégia, konkrét célok kellenek. De még ez is lehet. A mostani tüntetés előbbre lépett azzal, hogy felvázolta a lehetséges célokat, mintegy térképet rajzolt a bejárható útról. Gulyás Balázs megkérdezte a tömeget: Ha ki kell állni a civilek, a bíróságok függetlensége, az önkormányzatiság, helyi vezetőink megválasztásának joga mellett, eljöttök újra? És zúgott a sok tízezernyi igen.
Reménykedünk, hogy tényleg lehet. Hogy lesz mozgalom, és nem fullad ki. Hogy készül a részletesebb „haditerv” a most elsőként kitűzött célra: a közmédia felszabadítására, független testület ellenőrzése alá vonására. Hogy az első lépésnek, az aláírásgyűjtésnek lesz folytatása, és aztán sorban elkezdjük megvédeni a Gulyás Balázs által felsorolt bástyákat is.
Még minden lehet. Az is, hogy a tizenéves diákvezető, Gyetvai Viktor szavai igazolódnak: „A változás az utcán kezdődik, de nem ott ér véget.”
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
