Komjáthi Imre, a büszke borsodi melós, aki szakszervezeti vezető és Éhségmenet kapcsán lett ismert egy kemény hangú nyílt levelet intézett a politikusokhoz Május 1. alkalmából.
Olyan világot élünk, hogy egyre kevesebb közéleti szereplőről jut az eszünkbe az a szó, hogy tisztesség. Komjáthi Imre azon emberek közé tartozik, aki ezt a jelzőt kiérdemelte: sokszor 3 műszakban dolgozik és neveli 6 gyermekét, s mindeközben harcol, küzd a melósokért, a szegényekért az elesettekért. Most Facebook oldalán tett közre egy nyílt levelet Május 1. alkalmából. Most is aktuális címmel:
Képviselő Hölgyek, Urak!
Lassan 33. éve lesz, hogy munkába álltam.
1985. július 5-én léptembe az akkor még Borsodi Vegyi Kombinátnak hívott gyár kapuján.
Akkor természetes volt, hogy szinte azonnal az üzemi szakszervezeti bizalmihoz irányítottak, aki rögtön alá is iratta velem a belépési nyilatkozatot.
Fiatal fejjel nem is igazán tudtam, hogy eszik e vagy isszák az érdekvédelmet vagy, hogy a majálison kapott sör-virsli jegyen kívül, miért jó nekem a szakszervezeti tagság.
A dolog lényegét, akkor értettem meg igazán, amikor 2000-ben megalkottunk egy komoly kollektív szerződést, amely az akkori Munka Törvénykönyvéhez képest is nagy előnyökkel járt a cég melósaira nézve.
Azóta is óvjuk, védjük nehezen kiharcolt jogainkat és juttatásainkat.
Muszáj védenünk, ha kell, foggal-körömmel, mert ha nem tennénk, már régen nyögnénk az önök által “megalkotott” Munka Törvénykönyvének csúfolt rabigát.
Képviselő Hölgyek, Urak!
Önöknek valószínűleg halványlila gőzük sincs arról, mit tesznek, okoznak, amikor megszavaznak egy ilyen melósnyomorító gyalázatot. Igen! Jól értették: melósnyomorító!
Mégis mit gondolnak, mikor pihenje ki magát a szerencsétlen melós, ha önök lehetővé teszik a kizsákmányolók számára, hogy addig dolgoztassák, amíg a bele nem lóg?!
Mégis mit gondolnak, hogy miből költsön a munkaképességének fenntartására, urambocsá az egészségére, ha önök lehetővé teszik a kizsákmányolók számára, hogy még a melósok jogos túlóra pénzét is a saját zsebükbe tömjék.
Képviselő Hölgyek, Urak!
28 éve dolgozom három műszakban.
Amikor önök a vasárnapi ebéd után megisznak egy pohár bort, aztán ledőlnek szunyókálni a tv elé, akkor én megpuszilom a feleségem, a lurkóim, fogom a melós táskám és megyek a gyárba gürizni.
Amikor önök a karácsonyfa körül bontják az ajándékokat szeretteikkel, akkor mi a kollégáinkkal reaktorokat, kolonnákat és kompresszorokat üzemeltetünk.
A mi családjainak “szentestéje” elég gyakran esik december 22-re vagy 27-re, mert nekünk akkora esik a szabadnap.
Amikor önök pezsgőt durrantanak szilveszterkor, a kollégáimmal akkor is a legnagyobb odafigyeléssel végezzük a munkánkat.
Képviselő Hölgyek, Urak!
Önök nem tudják, vagy nem akarják tudni, hány embert ítéltek életfogytiglani munkára, amikor egy gombnyomással eltörölték a korengedményes, korkedvezményes nyugdíj lehetőségét.
60-65 év közötti kollégáim vannak, akik már 57 éves koruktól, 40 keményen ledolgozott év után élvezhetnék a jól megérdemelt pihenést.
Ahelyett, hogy horgászni járnának vagy játszótérre vinnék az unokát, a fájós ízületeikkel tekerik a tolózárakat, tisztítják a szivattyúk szűrőit.
Képviselő Hölgyek, Urak!
Önök azt gondolják, hogy a végtelenségig bujkálhatnak a valóság elől?
Azt gondolják, hogy sokáig lehet még birkáknak nézni a melósokat?
Nem tudom, hogy a most még taktikázó, megalkuvó vagy szimplán gyáva szakszervezetek között lesz egy (a MASSZ-ban látok némi reményt), amely megrázza magát és a változás igényének élére áll, vagy lesz valaha olyan párt amely választást tud nyerni , hogy önök soha többé ne nyomhassanak “igen” gombot egy újabb rabszolgatörvényre.
De azt tudom, hogy az előbb felsorolt opciók bármelyikével jobban járnak, mintha megvárják míg elszakad nálunk a cérna.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
