Az ismert és népszerű tévés, Juszt László a Facebook oldalán egy terjedelmes írásban reagált Gulyás Gergely, a Fidesz miniszterének azon kijelentésére, miszerint: “Remélem, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak. Az biztos, hogy ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent.”
Juszt megjegyzi Gulyásnak címezve, hogy nem érdemes azon vitatkozni, hogy a jobb, vagy a baloldalon dolgoznak a jó újságírók, hiszen baloldali újság már nem is nagyon van. Ön ezt nem tudhatja, de az újságírás – miként a kabaré is – nem lehet igazán sem jobb, sem baloldali, csak…. ellenzéki- vélekedik a tévés szakember, majd hozzá teszi: „Amit Ön ma jobboldali újságírásnak gondol, az nem más, mint agitációs kiadványok sora.”
Majd Juszt László úgy folytatja az írását, hogy „Izgalmasabb viszont az a megállapítás, hogy az Önök “oldalán lenni morális fölényt jelent”. Ebben segítsen eligazodni!” és a megjegyzés után az alábbi, jobboldali médiából származó idézeteket hozza fel:
Mennyiben jelzi a morális fölényt ez a kijelentés: “Nem kellene már finomkodni, itt arról van szó, hogy fellázadt a selejt.”
Vagy: “a lány egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli”,
Vagy: “az ellenzéki – elsősorban szocialista – politikusok „rohadt gyilkos gazemberek”, „mocsadék utolsó állatok” .
Vagy: „Kik? Ezek a rohadékok, akik most ajvékolnak, hogy ők meg lettek fenyegetve.”
Vagy: “Kedves Blanka!…. aki úgy beszél, mint egy útszéli rib@nc, az ne csodálkozzon azon, ha mások úgy beszélnek vele, mint egy útszéli rib@nccal.”
Az idézetek hosszas felsorolása után Juszt László ezeket a kérdéseket szegezi a fideszes miniszternek: „Ezek a cizellált, finom, átgondolt, kedves mondatok jelzik az erkölcsi fölényt? Vagy a megfogalmazók – munkásőr, Népszabadságos, esetleg ügynök – múltja? S ha én nem voltam sem munkásőr, sem párttag, sem ügynök, akkor én már nem is érhetem el az Ön által említett morális fölényt?”
Majd zárásképpen Juszt az írásában felidéz egy régi rádiós történetet: „A rendszerváltás idején Berecz János, egykori KB titkár a Rádió pagodájában várt valakit. Egy rádiós kollegánk, aki híresen imádott a hatalomhoz dörgölődzni, de megértve az új idő szelét, most meglátva az egykori “nagy embert” próbált a háta mögött, köszönés nélkül elosonni. Berecz észrevette, s hangosan ennyit mondott: “Ejnye …….(itt jött a név)… ha az én s@gg@m beszélni tudna!?”
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
