Orbán ezt nem érti: azért nem születnek a gyerekek, mert a fiatalok képtelenek saját életet kezdeni

A 444 számolt be egy terjedelmes cikkben az Eötvös Csoport  népesedés politikában tartott konferenciájáról,  Ahol kutatók kifejtették, hogy addig-addig halogatják a magyar fiatalok a gyerekvállalást, míg nincs tovább és ennek okairól is beszéltek

Az elmúlt hónapok demográfiai adatai nem egészen úgy alakultak, ahogy a kormány szerette volna. Kiderült, hogy a családok éve egyelőre nem hozta meg a magyarok kedvét a gyerekvállaláshoz és az idei év első két hónapjában is kevesebben születtek, és többen haltak meg, mint tavaly ilyenkor.

Spéder Zsolt demográfus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének vezetője a konferencián a KSH legutóbbi Demográfiai Portré kiadványát foglalta össze és egészítette ki a gondolataival.

A kutató kifejtette, hogy ma sokkal élesebbek és láthatóbbak a demográfiai problémák, mint 25 évvel ezelőtt, ezért is esik róla manapság több szó. Az ugyanakkor szerinte várható volt, hogy a rendszerváltás után a termékenység csökkeni fog. „Ennek így kellett lennie, ezt a nagy átalakulás indította el” – mondta.

Az is kiderült, hogy a termékenységi arány 1999-ben és 2011-ben, tehát a Fidesz-kormányok idején volt a mélypontján, 1,23-as értéken. Spéder szerint mindennek a legfőbb oka a párok halogatása. A rendszerváltás után teljesen más élet jött, más családi és párkapcsolati minták honosodtak meg, mindezek – és az oktatásban való részvétel terjedése – miatt pedig a gyerekvállalás egyre későbbre tolódott.

A rendszerváltás óta több mint 5 évvel tolódott ki a párok gyermekvállalása. Az első gyereket a 90-es évek elején még 22 éves koruk körül, manapság pedig 27 éves koruk körül vállalják a nők.

Ez a folyamat Spéder szerint minden volt szocialista országban lezajlott, és mostanság fog eljönni az az idő, amikor elválik, hogy mely országok lesznek képesek javítani a termékenységi számaikon, és csatlakozni (amúgy az Orbánék által lesajnált) francia és skandináv klubhoz, ahol ez a szám 2 környékén van, és mely országok maradnak az alacsonyabb termékenységű országok között, Magyarországon ez a szám 1, 42.

Magyarországon az utóbbi időben azonban már nem csak a későbbre halasztott gyermekvállalás okoz problémát. Utóbbi esetén az elmaradt gyerekvállalást a párok később bepótolják, Magyarországon azonban nem csak később születnek a gyerekek, hanem kevesebb gyerek is születik.

„A túl sok halasztásnak az a veszélye, hogy nem tudjuk a terveinket megvalósítani, és ez Magyarországra jellemző” – mondta Spéder. Itt fele akkora eséllyel tudják a párok valóra váltani a rövidtávú gyerekvállalási terveiket.

Azaz, ha valaki eldönti, 3 éven belül gyereket szeretne, nagy eséllyel ennyi idő alatt nem tudja hozzá megteremteni a feltételeket. Hollandiában a párok 80 százalékának ez sikerül, Magyarországon ez csak 30-40 százalék. Így a magyar párok ilyenkor meglépik az egyetlen logikus lépést, és tovább halasztják a gyerekvállalást, reménykedve abban. hogy később jobbak lesznek a körülmények.

A magyar helyzetet ráadásul az is nehezíti, hogy a Ratkó-unokák lassan elmúlnak 40 évesek, és ezzel drasztikusan lecsökken a szülőképes korú nők száma Magyarországon, azaz nem lesz ki gyereket szüljön.

A poszt a felhívás után folytatódik

Lemarad a valódi ellenzéki hírekről? Iratkozzon fel a hírküldőnkre, kezdésnek kattintson ide Facebook üzenetküldéshez, majd kövesse az utasításokat (ha vannak). A felugró chat ablakban ha alul megjelenik az „Indítás” gomb megnyomása után írja be, hogy „szia” és küldje el nekünk. (épp, úgy ahogy Facebookon valakire ráír).

„Hiába fog növekedni a gyermekvállalási hajlandóság, nem tudja majd ellensúlyozni azt a csökkenést, hogy egyre többen lépnek ki a szülőképes korból, és egyre kevesebben képnek be” – mondta Spéder. És akkor arról még nem is volt szó, mi lesz, ha ezek a nők a szülésük idején már nem is lesznek Magyarországon, mert elvándorolnak.

A második előadást Dávid Beáta tartotta, aki egy több mint 20 évet átfogó kutatást mutatott be. A kutatást még egy kollégája kezdte 1988-89-ben: 301 családot interjúvolt meg a budapesti agglomerációban. Ezek olyan családok voltak, akik az első gyereküket várták.

A kutató idézett is egy anyát, aki így beszélt a 24 éves fiáról:

„Ádám párválasztásra egyelőre nem gondol. Hogy milyen lesz a jövője, még egyelőre nem tudja. Azt tudja, hogy szeretne egyszer valamikor elköltözni tőlünk, és ez egy természetes dolog is. És én mondtam, hogyha úgy gondolja, akkor egy albérletet kéne kipróbálni, de én úgy gondolom, hogy ő még nagyon nem. Kötődik hozzánk, és nagyon jól érzi magát otthon. Tehát egy szabad életet él, ő gazdálkodik a maga kis fizetésével, de mindig nagyon rendes, mert ha látja, hogy egy csekk int van, és nem tudjuk befizetni, arra odaadja a pénzt. Fantasztikusan nagyon jó a kapcsolatunk, mindent lehet vele beszélni, ki lehet kérni mindenben a tanácsát.”

A másik dolog pedig a bizonytalanság, a kutató szerint ezt sokan felemlegették nekik a szülők és gyerekek közül. Ezért készítettek egy felmérést arról is, hogy ezek a szülők és gyerekek mennyire érzik biztosnak a helyzetüket különböző, a gyermekvállalással kapcsolatos dolgokban. Ilyen például a stabil munka, otthon, párkapcsolat.

Kiderült, hogy akkora különbség nincs a szülők és a gyerekek között, a szülők 1990-ben átlagosan ugyannyira érezték biztosnak a helyzetüket, mint a gyerekek. Csak éppen az változott, mit tartanak fontosabbnak.

A szülőknek 1990-ben például a stabil munkahely volt a legfontosabb, és ebben a tekintetben jónak is érezték a helyzetüket. A gyerekeknek viszont már fontosabbak a családi és barátai kapcsolataik. A szülők 1990-ben sokkal biztosabbnak érezték a lakhatási helyzetüket, mint a gyerekek 2012-ben. Ehhez Dávid hozzátette azt is, hogy azt nem számolták biztos helyzetnek, ha valakinek nincs lehetősége elköltöznie a szülei házából.