„Ismerem Orbánt a nyolcvanas évek közepétől, tudom, hogy van hajlama a reálpolitikára, még ha az idő múlásával ez kevésbé jön is belőle elő, ennek alapján azt mondom, hogy nem kizárt egy olyan fordulat, hogy könnyen értelmezhető gesztusokkal megpróbál mégis bent maradni a Néppártban – igaz, ennek semmi jelét nem látom” – mondta a Hírklikknek Horn Gábor. A Republikon Intézet elnöke leszögezte: „vasárnap Európa a jobbik arcát mutatta, s drukkolok Orbánnak, hogy ő is megmutassa a jobbik arcát”. Egy érdekes szempontra is felhívta a figyelmet: „2004 óta mindig súlyos belpolitikai következményei voltak az európai parlamenti választásoknak Magyarországon”.
2004-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök bukása ehhez köthető – „a működjön mindenki együtt operettparódiába illő elképzeléssel kezdődött az MSZP lecsúszása. 2009-ben az SZDSZ-t söpörte el az EP-választás, s hozta fel az LMP-t és a Jobbikot. 2014-hez köthető az MSZP megroppanása és Mesterházy Attila bukása. Most, 2019-ben pedig az ellenzék teljes átstrukturálódása következett be – sorolta Horn Gábor, aki arra is rámutatott, hogy ez utóbbinak már az őszi önkormányzati választásokon lesznek súlyos következményei.
A mostan választás ugyanis egyben azt is üzeni, hogy nem tűntek el a demokráciában gondolkodó erők Magyarországon. A Momentum eredménye pedig azt mutatja, hogy a magyarok nem kis része nem illiberális államban képzeli el önamgát, hiszen 10 százalék szavazott az EP liberális szövetségébe tartó Momentumra. Egyébként – fűzte hozzá – 2004-ben volt utoljára liberális magyar képviselő az EP-ben. A Momentum és a DK – alacsonyabb részvétel mellett – abszolút számban meg is kétszerezte a szavazóinak a számát, ami azt is bizonyítja, hogy a következetes Európa-politikának van Magyarországon szavazóbázisa.
Ami pedig a Fideszt és Orbánt illeti. Horn Gábor is úgy látta, hogy Orbán Viktor nem volt túlságosan boldog a tegnapi eredményvárón. Részint azért, mert nem következett be Európában az a robbanásszerű fordulat, amire sokan – köztük ő is – számított. A Néppárttól és a szocialistáktól elvándorolt szavazatok ugyanis nem a populistákhoz, a szélsőjobbhoz kerültek, hanem a liberálisokhoz és a zöldekhez.
S amiatt sem lehetett felhőtlen az öröme, mert ugyan a 13 szavazat vitathatatlanul sok, de ő többre számított – nem véletlenül beszélt előtte kétharmadról. Plusz a mozgósítás szempontjából érdekes tanulság a számára is, hogy csak 1,8 millió szavazót tudott elvinni a tavalyi 2,8 millióból, pedig októbertől kezdődően súlyos milliárdokat költöttek a kampányra. A fővárosban a Fidesz még így sem tudott erősíteni, 41 százalék körüli eredményt ért el, továbbra is többsége van az ellenzéknek.
„Mi lesz az EP-ben a helye a Fidesznek? – kérdeztük a szakértőt. „Hacsak Orbánék mondandója alapvetően nem változik meg – 13 szavazat azért sok egy kiegyensúlyozott helyzetben – akkor kikerül a Néppártból” – szögezte le, hozzátéve: „informális csatornákon keresztül ugyanakkor azt hallani, hogy Orbán is úgy gondolja, a Le Pen-féle pártokkal nehéz lenne az együttműködés a számára”. Tény, hogy külön problémát jelent, hogy ez a populista szövetség nagyon ingoványos talajon áll: nincs értékszövetség, kizárólag érdekszövetségre épül, s nagyon nehezen tudnának együttműködni az egymástól igencsak különböző pártok, a holland, az olasz, a magyar, a szlovák, stb.
„Ismerem Orbánt a nyolcvanas évek közepétől, tudom, hogy van hajlama a reálpolitikára, még ha az idő múlásával ez kevésbé jön is belőle elő, ennek alapján azt mondom, hogy nem kizárt egy olyan fordulat, hogy könnyen értelmezhető gesztusokkal megpróbál mégis bent maradni a Néppártban – igaz, sajnos ennek egyelőre semmi jelét nem látom” – fejtegette, emlékeztetve arra, hogy a Fidesz önfelfüggesztett a Néppártban, mert azt akarta Orbán, hogy adott esetben legyen oda visszaútja.
„Ha nem így gondolta volna, akkor már kilépett volna a Néppártból, de Orbán kivárt”. Ezért gondolja Horn, hogy lehet olyan fordulat (amelynek azonban – mint hangsúlyozza – nincs jele), hogy visszakozik: egy komoly mea culpa-val, engedve fontos kérdésekben, gesztusokkal könnyen értelmezhető ügyekben – a CEU, civilek például. „Magyarországnak ez lenne az érdeke, s én drukkolok is Orbánnak, hogy megmutassa a jobbik arcát”.
Mindenesetre Manfred Weber a Néppárt csúcsjelöltje már éjszaka világossá tette, hogy semmiféle szélsőséggel nem akarnak együttműködni. Mint portálunk is beszámolt róla, újságírói kérdésre, hogy az Európai Néppárt a jövőben együtt kíván-e működni a Fidesszel, Weber kijelentette: az EPP-nek a következő Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportjának mintegy 26 mandátumos többsége van, ami véleménye szerint „megválaszolja a Fidesszel kapcsolatos kérdést”. Az EPP számára kulcsfontosságú, hogy olyan pártokkal dolgozzon együtt, amelyek „valóban hisznek az Európai Unió jövőjében” – tette hozzá.
Horn szerint a számokból az látszik, hogy a Néppár-szocialista koalíció nem elegendő a többséghez, azaz jó esetben liberálisokkal vagy a zöldekkel, vagy mind a kettővel együtt kell működni, hogy együtt tudjanak szavazni a fontos kérdésekben. Az EP-ben ugyanis nincs állandó együttműködés, frakciószövetség, minden kérdésnél egyenként kell kialakítani az egyetértést. Ilyen például a főbiztos megválasztása – a többséghez a zöldekre és a liberálisokra is szükség lehet, ezek a pártszövetségek pedig azt a feltételt szabhatják, hogy semmilyen Fidesz-féle nacionalista, populista párt ne legyen részese.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
