Maradjunk annyiban, hogy a közös társadalmi emlékezetünk olyan, mint egy jól fejlett házi tyúké: kb arra emlékezünk, hogy mi volt múlthéten, de már évekre nem tudunk visszagondolni. No, ezért nem az emberek a hibásak, hanem az a média, amelyik mindig csak a percet nézi, de már évek politikai folyamatait képtelen összepakolni.
Pedig egy-egy társadalmi vagy épp politikai változás, hogy kihordja magát és kiérjen nem két sajtótájékoztató műve, hanem hosszú évek kőkemény építkezéséé, olyan építkezéséé, ami sok buktatóval és kudarccal járhat. Gondoljunk csak arra, hogy Orbán hányszor bukott meg, míg elért 2010-hez.
Most vasárnap eljött az a nap, amikor igazából Botka László stratégiája diadalmaskodott. Persze nem úgy, ahogy ő azt képzelte, de tartalmi szempontból ami történt és amit ő mondott az egy és ugyanaz.
Botka azt mondta, hogy kell egy közös program. Hát az MSZP-től a DK-n át, a Jobbikig kb semmi különbség nem volt a programban. Mindegyik párt ugyanazokat a célokat harsogta. Csak hol a Jobbik, hol az MSZP, hol pedig a DK csattant fel, hogy hé lenyúlták a programom. Mintha a politikai célok privilegizálhatóak lennének.
Majd Botka azt is mondta, hogy kell egy jelölt. Nos, ez Dobrev Klára személyében meg is volt. Lehetett látni, hogy az ellenzék egy nagyobb hányada gond nélkül be is tud mögé állni.
Már csak a harmadik komponens hiányzott, de az is csak félig. Ugyanis Botka azt mondta, hogy kell egy közös lista, amit kiegészített azzal, hogy a DK jöhet, de Gyurcsányt arra kérte lépjen egyet hátra.
S no lám, pont azok, akik a leghangosabban tiltakoztak a Botka recept ellen anno, úgy döntöttek 2018. szeptemberében, hogy legyen, akkor megfőzzük. Fogta a DK hátrahúzta a Ferit, még lehet el is ásta és a teljes kampányt a hátán Dobrev Klára vitte.
Talán a DK is meglepődött vasárnap este, hogy Botka László stratégiája milyen jól működik. Be is jött a párt a második helyre. S érdekes belegondolni abba, hogy mi lett volna, ha megfogadják ezt a receptet anno: ma nem Orbánnak hívnák a miniszterelnököt.
Vagy, ha 2019. januárjában a teljes ellenzék összeáll, ahogy az MSZP kérte, akkor ma valószínűleg arról írnám a posztomat, hogy Orbán azért kényszerült lemondásra mert.
De, mint ahogy kezdtem a posztomat politikai változások soha nem két sajtótájékoztató műve, sok pofonon és bukáson vezet el az út odáig, hogy kiérjen a helyes út. S lehet persze tudni azt, de türelem kell. No meg az, hogy egy politikai közösség képes legyen korrigálni korábbi tévedéseit. A DK, ha nem kimondva de beismerte, hogy Botkának igaza volt és megtették amit mondott, diadalmaskodtak is. Az LMP meg még most is ott tart, ahol tartott 2010-ben. Bele is buktak.
S zárásképpen annyit, hogy az MSZP meg a magyar politika Kasszandrája, hiába mondja meg mindig helyesen a jövőt de soha senki nem hallgat rá. Kasszandra is utoljára a saját halálát jósolta meg. Egy, kedves ellenzék tessék egy kicsit többet hallgatni az MSZP-re. Kettő, kedves MSZP ne legyél Kasszandra, ne arról beszélj mi lenne a szükséges, hanem arról mi a lehetséges. Kasszandrának lenni nem egy hálás feladat, a nap végén senki nem fogja azt mondani, hogy igen MSZP igazad volt. Kasszandrát is csak gyűlölték, azért mert mindig igaza lett.
S nézzétek meg a támogatottságotokat és azt, hogy valaki is kimondja-e, hogy igen igazatok lett? (De erről majd írok egy másik posztot később)
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
