Dr. Aszódi Attila energetikai mérnök a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára már több cikket írt a csernobili katasztrófával foglalkozva. A HVG-n most megjelent terjedelmesebb írásában nyilvánosságra hozza, azt a betiltott magyar professzorok által írt jelentést, amit közvetlenül a tragédia utáni hetekben írtak.
Csernobil nem csak a szovjet mérnökök csődje, hanem a kommunista Szovjetunió és a teljes keleti szovjet blokk kommunikációs csődje is. Rengeteg máig ható és jóvá nem tehető hibával. A kommunikációs szarvashibák sorában az egyik egy magyar tanulmány betiltása volt- vélekedik a Aszódi a HVG-n megjelent írásában.
Ahogy Vujity Tvrtko, az ATV műsorvezetője YouTube-on is elérhető riportfilmjében utal rá, 1986-ban készült egy tanulmány, amely a csernobili atomerőmű-baleset lehetséges okait és következményeit boncolta.
A tanulmány ugyan az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár felkérésére készült, és az OMIKK adta (volna) ki, de valójában műegyetemi kollégák írták: Csom Gyula professzor vezetésével Gács Iván, Bede Gábor, Nagy Mihály és Virágh Elemér tanár urak készítették.
A tanulmány elsősorban műszaki és a hazai környezeti kérdésekkel foglalkozott, az akkor korlátozottan hozzáférhető, korai adatok alapján. Nem foglalkozott, nem foglalkozhatott a csernobili atomerőmű körüli tényleges sugárzási helyzettel, mert ahhoz érdemi adatok akkor nem álltak itthon rendelkezésre.
Ugyanakkor kitért a kommunikáció már akkor látható visszásságaira, valamint kritizálta – teljes joggal – a szovjet hatóságok fellépését. Emiatt a tanulmányt – abszolút hibásan, a későbbi félelmeket és találgatásokat felerősítve – kormányilletékesek betiltották.
Tekintettel arra, hogy a csernobili baleset okai és következményei – sok szempontból – újra az érdeklődés homlokterében vannak, a tanulmány szkennelt változatát közzéteszem. Olvassa bárki, akit érdekel.- írja a professzor
Az összesen 110 oldal terjedelmű írás elején szerepel egy általános atomenergetikai áttekintés. Ezt követi a Szovjetunióban működő RBMK reaktorok rövid bemutatása. Benne a szakértők ismertetik az RBMK reaktorok fontos hátrányos tulajdonságát.
A szerzők elemzik a balesethez vezető lehetséges okokat. Mintegy 20 oldalas terjedelemben foglalkoznak a baleset környezeti hatásaival. Ezen belül a tanulmány általános információkat tartalmaz a kibocsátások lehetséges mértékéről, ismerteti a svéd meteorológiai szolgálat által közreadott terjedésbecsléseket.
Nagyon fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a tanulmány mai szemmel nézve is jó, konzervatív (nem optimista) becslést tartalmaz a csernobili baleset magyarországi várható dóziskövetkezményeivel kapcsolatban.
Idézem: „A csernobili atomerőmű-baleset hazai következményeiből származó többletsugárzás a következmények teljes kifutásáig integrálva a legexponáltabb helyeken sem lépi túl a személyenkénti 1-1,5 mSv effektív dózisegyenértéket…” Ez egy jó felsőbecslése a hazai dóziskövetkezményeknek, ma is megállja a helyét.- derül ki a betiltott tanulmányból.
A tanulmány címlapján nem szerepel napra pontos dátum, de a tanulmányban utolsóként hivatkozott publikáció 1986. június 6-i, tehát biztos, hogy a kéziratot ezt követően zárták le. 1986. július 29-i dátummal tiltották be; ha azt nem teszik meg, akkor vélhetően ezt követően kezdődhetett volna meg a tanulmány terjesztése.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
