A Lánchíd a magyar történelemben sokszor volt fontos szimbólum és helyszín. Nem csak az első hidunk, ami összekötötte a Duna által kettéválasztott Magyarországot, nem csak a hazánk modern iparosodásának szimbóluma. Most azonban egy végtelenül kicsinyes és aljas politika szimbóluma kezd lenni. Újra ráfröccsen a gyalázat.
Széchenyi 1837 januárjában nyilvános felhívást tett közé, melyben felszólította a vagyonos embereket, hogy vállalják el a költségek viselését, illetve minden hozzáértő szakembert, hogy ötleteikkel, tapasztalataikkal segítsék elő a jelentős építmény megvalósítását.
Finanszírozását báró Sina György szervezte, a legnagyobb adományt is ő adta a klasszicista stílusban tervezett híd megépítésére. A bécsi Salomon Rothschild és a pesti Wodianer Sámuel és Fia bankház később szintén társult, ők együttesen a költségek egyharmadát állták.
Nemes kor volt ez, amikor a vagyonos emberek nem az mozgatta, hogyan tudják kifosztani az országot, hanem egészen más: hogyan tudnák fejleszteni hazájukat. No nem stadionnal, hanem értelmes beruházással.
Széchenyi lett a legnagyobb magyar, nyilván nem csak a Lánchíd miatt. Üzlet volt ez nekik a javából, de a legnemesebb: ők befektettek a hazába és nem az offshorba, meg kétes letelepedési kötvényekbe.
A Lánchíd így hamar a valódi összefogás szimbóluma lett, azonban azt már kevesen tudják, hogy a magyar történelemben nem először!
A második világháborúban felrobbantották Budapest összes hídját, 1945. január 18-án, utolsókként, az Erzsébet hidat és a Lánchidat. 1947 tavaszán született meg a Lánchíd újjáépítésére vonatkozó döntés. Az ország népe ezt megtudván összefogott, megalakult a Lánchíd Bizottság, amely ismertette az újjáépítéssel kapcsolatos nehézségeket és felhívást tett közzé az építkezés anyagi támogatására. A munkálatok szinte azonnal megkezdődhettek a sok, még külföldről is beérkezett felajánlás segítségével.
Bár a II. világháború és az utána következő korszak, történelmünk egyik legsötétebb szégyen foltja, de még annak a kornak az aljasai is megtisztelték és megbecsülték nemzetünk fontos szimbólumát a Lánchidat.
S most itt állunk 2020-ban és szemünk láttára történik a gyalázat: egy Orbán nevű politikai törpe a várból kicsinyes és aljas politikai bosszúra használja fel a budapestiek ellen a Lánchidat. Így áll bosszút a fővárosiakon, mert elkergették fél éve a Fidesz-bábokat.
Orbán most bebizonyíthatta volna, hogy egy valóban nagy formátumú államférfi: Karácsony úr, értem 23 milliárd a Lánchíd felújítása, de a kormány 30 milliárdot ad, hogy a környéke is megszépüljön.
Ahogy ezt tették a Széchényik és a magyarok a híd történetében többször. De Orbán csak egy piti kis politikai szélhámos, akinek kicsinyessége nem ismer határokat: nem ad pénzt a híd felújítására, sőt a fővárostól még azt is elveszi, ami van.
Így ő lett történelmünk legkisebb magyarja, és egy újabb sötét fejeztet írt kicsinyes és dicstelen politikai regnálásának történetébe. Tőle már mi magyarok mást nem is várhatunk. Orbán csak ennyi.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
HÍRHUGÓ – A VALÓDI ELLENZÉKI HANG
Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetsziket és kövess minket Facebookon!
