Bayer Zsolt újra megszólalt a Thaiföldön kisfiúkra vadászó harcostársáról. Sőt üzent is neki: önfeledt röhögéseink emlékét még nagyobb gondossággal őrzöm továbbra is. Ráadásul még ad egy botrányos magyarázatot is, hogy miért nem tett feljelentést.
Bayer Zsoltnak a blogjában ír egy hosszadalmas magyarázkodó írást a csütörtöki elkottyantott történetéről, amiben beszámolt neki anno egy harcostársa, hogy Ő Thaiföldre jár, mert ott kisfiúk is a rendelkezésére állnak.
Először is mindjárt ide idézzük Bayer írásának legizgalmasabb részeit, de előtte azért érdemes egy két dolgot megállapítani. Bayer írása remekül rávilágít arra az értékrendi torzulásra, ami a Fidesz világot jellemzi.
Egy konkrétan ped@filnek gondolt embert ott nem megvetés, hanem „baráti vallomások”, „önfeledt napok” és „önfeledt röhögések” várják, ahol nem kell megfelelni a Szélnek meg a Jakabnak.
Nálunk, normális értékrendű embereknél a ped@fila nem ilyen „vidám” dolog és igen a bűn az nem marad büntetlenül. De nálatok, Fideszéknél látjuk, hogy szépen összefújta a szél a mocskot. Így nektek ez a természetes, mert mindannyiótoknak van valami mocskotok.
Na de most térjünk rá Bayer magyarázkodására, hogy miért nem fordult annó a rendőrséghez:
Például, hogy miért nem jelentettem fel egykori „barátomat és harcostársamat” –Szily értelmezésében: egy befolyásos fideszes politikust-, ha már egyszer tudomásomra jutott az általa elkövetett bűn.
Nos, van egy rövid és megkerülős magyarázat erre, több ellenzéki portál már megírta: nincs ilyen kötelezettségem ebben az ügyben, úgyhogy bármennyire is szeretnék, nem fognak tudni ezért meghurcolni.
De az igazság ennél bonyolultabb. És azzal kezdődik, hogy mi, itt, ezen a térfélen, ilyen esetben nem nézzük meg a büntető törvénykönyv vonatkozó passzusát, és nem annak alapján hozunk döntéseket. (ide azért hagy szúrja be Zsolti, hogy azért van olyan is, hogy morál hova tovább Biblia. Ugye…)
Hanem például a feljelentés fel sem merül. Amikor az általam meg nem nevezett egykorvolt barátom és harcostársam ezekről beszélt nekem, akkor ez számomra olyan volt, mint a gyónás.
Hogy még patetikusabb legyek: egy barát vallomása. Ami szent, amivel nem élünk vissza, soha, semmilyen körülmények között. És tovább megyek: errefelé akkor sem élünk vissza egykorvolt barátok gyónásával és vallomásaival, ha a barátságnak vége, és az élet a lehető legtávolabb sodort bennünket egymástól – például a politikai paletta két ellentétes pólusán találtuk egyszer csak magunkat. (…)
És ennek tudatában egykorvolt barátságunk, jobbnál jobb útjaink, önfeledt napjaink és önfeledt röhögéseink emlékét még nagyobb gondossággal őrzöm továbbra is. Jó volt egykor önfeledtnek lenni, és nem azt lesni reggeltől estig, vajon mit szabad mondani és mit nem, mert talán jön a Szél meg a Jakab, és számon kér. (…)
Köszönjük Zsolt az újabb nagyszerű írást, ismét sokat megtudtunk a mocskos és aljas világotokról.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
HÍRHUGÓ – A VALÓDI ELLENZÉKI HANG
Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetsziket és kövess minket Facebookon!
