Hajós Andrással a Spirit FM Viccen kívül műsorában beszélt a humor és az erkölcs viszonyáról. Nem mellesleg a színművészetis diákok nagyszerűségéről.
Arra a kérdésre, hogy sok humorista tartózkodik a politikai humortól, azt válaszolta, hogy ismeri ennek az indokait, pályája elején őt is óvták attól, hogy politikával foglalkozzon, mert elveszítheti a közönségégének a felét, de ennek ellenére is fontosnak tartja ezt a humorfajtát.
Sőt, szerinte „nincs nemesebb vad egy humorista számára, mint a közéleti témakör”. A személyes érdeklődéséhez is közel áll a politika, az újságolvasást is mindig a belpolitikánál kezdte, így anno a Heti Hetesben is maximálisan otthon érezte magát. Fontosnak tartja, de egyre kevésbé hisz a politikai humorban.
Problémának tartja ugyanis, hogy nem mindegy, hogy az embernek hatása van, vagy csak szele. A Heti Hetesből is egyebek mellett ezért a bizonytalanság miatt távozott. A humornak ugyanis szerinte van határa, nem igaz az, hogy a humor mindenen átsegít, egy sivatagban szomjazó embernek nem elég, ha adunk egy Hahota újságot. „Nem tudom néha eldönteni, amikor éppen a Bödőcs tűpontos és éles dolgait nézem, hogy ez most valóban rányitja-e a szemét az embereknek a valaminek abszurditására, vagy az az illúziót kelti, hogy nem is olyan élhetetlen ez a világ” – magyarázta Hajós András, aki azt is hozzátette, hogy egyszerűen „van egy pont, ahonnan egy politikai aktort nem kigúnyolunk, hanem leszavazunk, vagy tiltakozunk ellene”.
Néha haragszik humoristákra, így olykor önmagára is, amikor így megnyilvánul, mert az érzi, hogy segít „ezeknek” (és itt Hajós szerint mindenki behelyettesítheti akit akar) azt a látszatot kelteni, hogy így is lehet élni. Élhetőnek és elfogadhatónak állítják be az élhetetlent és az elfogadhatatlant.
A humor és a moralitás kérdése kapcsán kifejtette, hogy ezért sem tudott teljes szívvel önfeledten nevetni Hofin, akit óriási tehetségnek tart, olyan korszaknak volt a nagyja, amely egy nyomorult időszak volt, az ’56 és ’89 közötti korszak egy szellemi tolószék volt Magyarország életében. „Ma más korszak van, ma bármit lehet mondani, de úgy gondolom, hogy ma bizonyos dolgok ellen nem viccelni, hanem tüntetni kell.” – tette hozzá
Az előbbiek fényében nem is csoda, hogy a színművészetis egyetemisták fellépése is inspirálta Hajós Andrást. Szerinte a SZFE-s diákok megmutatták, hogy miként kell bátran cselekedni, egy igaznak vélt ügy érdekében, akkor is az embernek nagy a veszítenivalója. Szerinte sokat értek el az egyetemisták, mert már a „láng” létezése is, önmagában eredmény.
Hajós András sajnálatosnak tartotta, hogy a magyar kultúra hiányos a hétköznapi, kicsi ellenállások tekintetében, vannak forradalmaink, de a mindennapi emberi életben sokszor könnyen megadjuk magunkat. „Semmiképp nem szeretnék nemzetkarakterológiáról és jobbágynépről beszélni, ezek butaságok és ezektől én is ideges vagyok. De az tény, hogy a mindennapi büszkeség a viselkedés kultúrában nem olyan erős, elfogadjuk, hogy elnyomjon minket” – fogalmazott az előadóművész.
Szerinte az SZFE-s diákok megmutatták, hogy mennyire jó az, amikor, emberek hisznek valamiben és küzdenek valamiért, még úgyis hogy nagyon sokat bukhatnak, de mégis küzdenek.
Ez a fajta hozzáállás az emberi lét egyik alap lényege, oxigénje Ezt hívják szabadságnak, mely nélkül a földi élet – bár élvezhetjük valahol – olyan elpocsékolt.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
