Lengyel Róbert, Siófok ellenzéki polgármesterét is behívták a miniszterelnökségre, hogy egyeztessenek, milyen segítséget kap a város, miután Orbánék elszedték az önkormányzatok adóbevételeit. Röviden összefoglalva: verd adósságba a városod – hangzott a tanács. A somogyi városvezető beszámolóját változtatások nélkül közöljük:
Szépen kiöltöztünk és időben oda is értünk. Mármint tegnap a Miniszterelnökségre Völgyi képviselő társammal és Balogh kollégámmal, a kijelölt miniszteri biztossal egyeztetni. A tét nem volt csekély: kap-e és, ha igen, mennyi kompenzációt Siófok a kieső iparűzési adóbevétele helyett. Legalább is a fáma egészen idáig erről szólt.
Kiderült, hogy előttem és utánam is csak ‘nem fideszes vezetésű’ települések delegációit fogadták, ami ma is hasonlóképpen lesz. Nem pontosan értettem ennek okát, pontosabban nem akartam semmit a dolgok mögé látni. Az ott lévő polgármester hölgyekkel és urakkal ellentétben én bizakodó voltam. Mostanra azért lelohadt a lelkesedésem.
A Siófokot érintően kieső, c.c. 700 milliós iparűzési adóbevétel helyett az ajánlat a következő volt: a város(ok) működési költségeihez (óvodák, bölcsődék fenntartása, orvosi ügyelet működtetése, a helyi járatos buszok biztosítása, stb. stb.) nem járulnak hozzá egyetlen további vassal sem. Fejlesztéseket támogatnának, de elsősorban is azzal, hogy engedélyeznék banki hitel felvételét (mert, hogy önkormányzati hitelfelvételhez kormányzati engedély kell), amiből aztán építhetünk, csak hát azt kamatostól meg is kéne később fizetnünk.
Amikor közöltem, hogy Siófoknak hosszú évek óta nincs adóssága és nem is szeretném az elődömhöz hasonlóan eladósítani a várost, a meghallgatást vezető miniszteri biztos úr azt mondta, hogy „beszűkítettem a lehetőségeit”.
Szó volt arról is, hogy Siófok költségvetése stabil. Igaz. Nekünk nem az a kérdés, hogy a villanyszámlát, vagy épp az óvodai fenntartási költségeket tudjuk-e idén fizetni, míg más települések esetében ezek sem biztosak. DE! Mi akkor, amikor tavaly év elején a vírus berobbant, azonnal takaréklángra tettük a várost és komoly spórlásba kezdtünk.
Elsősorban is ennek és persze városunk adófizető polgárai szorgalmának, az idelátogató vendégeink pénztárcájának köszönhető, hogy 2021-re a működésünk stabil és még egy kis fejlesztésre is futja. Ezért inkább járna dicséret, sem mint büntetés. /Megjegyeztem azt is, hogy pl. Paks bőven 25 ezer alatti település, a költségvetése viszont több, mint 2 és félszerese Siófoknak. De mivel mi 25 ezer felett vagyunk, pontosan 25 043-an, nekünk nincs kompenzáció, ott viszont teljes körű. Hát mennyire igazságos ez?/
Nem ragozom, a következő kérést fogalmaztam meg felé:
Folyik a Balaton parti Rózsakertünk felújításának első üteme. Nem tudjuk, hogy a következő ütemekhez mikor lesz forrásunk és, ha már irgalmatlan pénzeket elvontak tőlünk (ráadásul még a kampányban a kormány egyik üdvöskéje, az MTÜ vezetője, Guller Zoltán nyilvánosan meg is ígérte a siófokiaknak az ehhez szükséges forrást, csak hát eddig az sem ért még ide), legalább a munkálatok befejezéséhez biztosítsanak pénzt. S bár az előző egyeztetésen még arról volt szó, hogy dönteni április elején fog a kormány, most már csak májusban. Őszintén: mosolyra fakasztó ez az egész. Ezt egy videó konferencia keretében is lerendezhettük volna, így a pandémia közepén.
Szóval jelen állás szerint ez az egész kompenzációs egyeztetősdi nem volt több, mint udvariassági pofafizitek összessége. És addig, amíg kormányzati vezetésű, gazdag települések –Somogyban Kaposvár- még az év végén azonnal és milliárd feletti összegekben kaptak a kieső bevételeikre tekintettel központi pénzeket, a többi érintett város lakói meg oldják meg, ahogy tudják a gondjaikat.
Bocsánat, de én nem akarok másodrangú állampolgár lenni a saját hazámban. Miért különb egy kaposvári polgár, mint egy siófoki? Miért kell nekünk kuncsorogni azért, amit mások „ajándékba” kapnak? Mi ez a különbség tétel? Vagy mindenki, vagy senki. Legalább is egy normális országban. Arról nem beszélve, hogy itt is élnek fideszes szavazók, nem is kevesen. Őket is szájon csapni, nem túl elegáns…
Szóval az igényt megfogalmaztuk, várjuk ki a végét, hátha csurran-cseppen valami ide is. De adósságot köszönjük, nem kérünk a nyakunkba…
Barátsággal: R.
