Fej-fej mellett a közös ellenzéki lista és a Fidesz- – derül ki a ZRI Závecz Research Intézet március első felében, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásának eredményéből.
A Fidesz elmozdult a mélypontról, a decemberi 30 százalék után februárban 31, most 33 százalékra nőtt a tábora a teljes népességen belül. Tovább erősödött a Jobbik is, tavaly év végén 7, egy hónappal ezelőtt 9 százalékon állt, most 11 százalékon. A DK februárban a választókorúak 10 százalékára számíthatott, ezúttal 11 százalékra.
A DK és a Jobbik tehát holtversenyben az ellenzéki oldal legerősebb pártjai,
mögöttük a Momentum áll, az előző hónapokéval azonos, 6 százalékos táborral. Az MSZP támogatottsága nem változott, ezúttal is 5 százalékot kapott. Ebben a hónapban az LMP és a Mi Hazánk azonos, 2-2 százalékot ért el, a Párbeszéd és a Kétfarkú Kutyapárt 1-1 százalékot. Aktivizálódtak a választók, a februári 32 százalékról 27 százalékra csökkent azok aránya, akiknek nincsen kedvelt pártjuk.
A biztos pártválasztók csoportjában a Fidesz 46 százalékos, a második helyen a DK áll, 16 százalékkal. A Jobbik a sorban a harmadik, az aktív szavazók 14 százalékára számíthat, a Momentum 9 százalékra. Az MSZP 7 százalékos a biztos pártválasztók körében, a Mi Hazánk 3 százalékos: Az LMP és a Párbeszéd 2-2 százalékot kapott az elkötelezett szavazói körtől, a Kétfarkú Kutyapárt 1-1 százalékot.
A hat együttműködő ellenzéki párt és a Fidesz-KDNP versengése rendkívül szoros, egy hajszállal az előbbi listája vezet: 37, illetve 36 százalékon állnak. Az utóbbi időben valamivel szűkült az ellenzék előnye, decemberben 4, a múlt hónapban 2 százalékponttal volt több támogatója, mint a kormánypártoknak. A Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt tábora kitartó marad ebben a szűkített pártlistás versenyben is: 2, illetve 1 százalékot vonzanak.
Továbbra is megfigyelhető, hogy a kevesebb lista aktívvá tesz korábban bizonytalan választókat, bár arányuk e hónapban kisebb a megszokottnál. A kormánypárt mellé márciusban 3 százalék (negyedmillió) választópolgár sorakozik fel, ha a versenytárs a közös ellenzék.
Az érintett ellenzéki pártok szavazóinak 95 százaléka a közös listára is voksolna. A lemorzsolódók aránya a teljes népesség arányában 2 százalék, az újonnan érkezőké 3 százalék s így a hat együttműködő ellenzéki párt közös listája 37 százalékot kapna, egy százalékponttal többet, mint az összeadott támogatottságuk (ez nagyjából 80 ezres bővülést jelent). A biztos választók körében, csakúgy, mint a múlt hónapban az ellenzéki közös lista 50 százalékon áll, a kormánypártoké 47 százalékon.
A 40 év alatti és a negyvenes-ötvenes korosztályok körében egy kicsivel az ellenzék áll jobban (37-34 illetve 37-35 százalékokkal), míg a 60 év felettiek között a Fidesz-KDNP listának van némi előnye (39 százalékot kapna, míg az ellenzék 37-et).
Az iskolázottság sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a listaválasztásokat, mint az életkor. A legfeljebb alapfokú végzettségűek és az érettségizettek körében valamivel a kormánypártok erősebbek (37-34-re illetve 40-36-ra vezetnek), míg a szakmunkás képzettségűeknél és a diplomásoknál egyértelmű ez ellenzék előnye (37-30 illetve 44-33 a százalékos támogatottsági arányok).
A fővárosban a hatpárti ellenzéknek másfélszer több szavazója van, mint a Fidesznek (49%-33%). A megyeszékhelyek kategóriájában összességében kiegyenlítettek az erőviszonyok, az ellenzéknek 37, a kormánypártoknak 36 százaléka van. A közepes és kisebb vidéki városokban a Fidesz az erősebb – 38 százalékon áll, míg kihívója 33 százalékos. A falvakban ezúttal a korábbiaknál szorosabb a verseny, az ellenzék 36 százalékos, míg a Fidesz-KDNP listája 35 százalékon áll.
A közép-magyarországi és a közép-dunántúli régióban egyértelműen az ellenzék vezet – 10 illetve 15 százalékponttal. A Fidesz legerősebb régiója Dél-Alföld, ahol 10 százalékpont előnye van az ellenzéki listával szemben, de az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon is 4-4 százalékponttal előzi az ellenzéket.
