Kizárólag gazdasági érvekkel utasítják el a kínai Fudan Egyetem kampuszának Magyarországra telepítését a magukat „tizenötöknek” nevező neves közgazdászok.
Szerdán nyilvánosságra hozott közleményükben tételesen megindokolják véleményüket, ami sommásan a következő: „kifejezetten káros lenne a magyar gazdaságot és a jövő társadalmát további, soha meg nem térülő, újabb, több százmilliárd forintra becsülhető kiadással megterhelni”.
Nem ért egyet a kínai Fudan Egyetem idetelepülésével az a 15 neves közgazdász (a névsort lásd cikkünk végén), aki nyolc ponton – és sok alponton – keresztül igazolja szakmai érvek mentén kialakított álláspontját.
Mint írják: nem szabad több százmilliárd forintos kiadással terhelni az országot akkor, amikor az elmúlt évben a magyar államadósság rátája ismét 80 százalék fölé emelkedett; csökkenteni kell a szintén felduzzadt államháztartási hiányt; az unió helyreállítási alapjából a kormány kivette az egyetemek megújítására szánt 1200 milliárd forintos csomagot; Paks II. és a Budapest-Belgrád vasút létesítésére alsó értéken 4300 milliárd forintos adósságunk halmozódik fel, a piacinál magasabb kamatlábak mellett.
Lássuk hát az érveiket, tételesen!
1. A magyarországi kampusz nem a kínai fél tőkebefektetéseként és kockázatvállalása mellett valósulna meg, hanem a magyar állam által Kínától felvett hitelből, vagyis a magyar állampolgárok pénzéből épülne Kína számára, a kínai érdekek szolgálatára. Ezt a hitelt tehát akkor is vissza kell fizetni, ha az egyetem működése részben vagy egészben nem termeli ki a felvett hitel és a kamatok megfizetéséhez szükséges pénzt.
2. Az ITM (megjegyzés.: Innovációs és Technológiai Minisztérium) szerint 540 milliárd forintra becsült projekt összege mintegy 90 milliárd forinttal meghaladja a 2022-re beterjesztett költségvetésben a felsőfokú oktatásra szánt előirányzatot. Nem értünk egyet azzal a könnyelműen kijelentett véleménnyel, miszerint egy ilyen értékes egyetem kampuszának Magyarországra jövetele „minden pénzt megér”. A magyar állampolgárok közpénze véges, korlátozottan áll rendelkezésre, amit mindenkor felelősen és az egész ország érdekeit szem előtt tartva kell felhasználni.
3. A projekthez felvenni szándékozott, több százmilliárd forintra becsült (450-580 milliárd) hitel kamatlába hozzávetőleg hatszorosa lenne annak az unió által kínált kölcsönnek, amelynek felvételétől a kormány a túlzott eladósodás elkerülésére hivatkozva, a minap tartózkodott.
4. A hitel feltételei (visszafizetés ütemezése, valutája, árfolyamkockázat megosztása, záradékok, nem teljesítés esetén gyakorolt jogok stb.) ismeretlenek, miközben a transzparencia elemi feltétele egy ilyen mértékű, nemzedékeket eladósító hitel felvételének.
5. A betelepülő egyetem működtetése – az ITM számításai szerint is – 2023-2027 között 100 milliárd forintot igényelne, ezt követően pedig évente további 15,5 milliárd forint veszteségtérítést.
6. A fenntartására létrehozandó magyar-kínai alapítványban kisebbségi magyar részesedés lenne – a közbeszerzések elkerülése érdekében.
7. Belátható időn belül behozhatatlan hátrányt jelentene a magyar felsőoktatás számára:
– a kínai és a magyar egyetemeken oktatók közti, nagyjából tízszeres bérkülönbség és az évi több millió forintos személyes kutatási keret elcsábítaná a hazai egyetemek legjobb oktatóit;
– a Fudannak a hazai felsőoktatási intézményekkel szemben előnye lenne a magyar és a nemzetközi pályázatokon;
– a magyar egyetemek finanszírozásából kiesnének a Fudanra átpályázó külföldi diákok.
8. A kínai kampusz tandíja többszöröse lenne a magyar felsőoktatásban kiszabottnak, ezért a magyar társadalom szűk rétege engedhetné meg, hogy a gyerekeit itt taníttassa.
A tizenötök: Bihari Péter, Bod Péter Ákos, Chikán Attila, Felcsuti Péter, Győrffy Dóra, Király Júlia, Mellár Tamás, Nagy Zoltán, Oblath Gábor, Palócz Éva, Petschnig Mária Zita, Prinz Dániel, Ricke Werner, Scharle Ágota, Vértes András
