Itt az idő az Európai Médiahatóság létrehozására!- fogalmazott nyílt levelében az MSZP Európa parlamenti képviselője Ujhelyi István.
Elég volt az Európai Bizottság döntéshozóinak töketlenkedéséből, ideje végre tényleg tenni is valamit a médiapluralizmus és ezzel a nyilvánosság, az információhoz való hozzáférés védelmében!
Már 2017-ben felhívtam a brüsszeli döntéshozók figyelmét arra, hogy az európai közösség nem tud az egyik fontos alapértékének – vagyis a média sokszínűségének – maradéktalanul érvényt szerezni, sőt, az Orbán-rezsimhez hasonló politikai huligánkodás a surranópályán ott rombolja ezt az intézményt, ahol tudja.
Putyin készre írt és hatásos sorvezetőt adott nekik hozzá. Akkor a Bizottság még a szokásos balanszírozó választ adta és jelezte, hogy nem tervezi az általam javasolt Európai Médiahatóság létrehozását, a jelenlegi szabályozások megfelelőek, igaz, bizonyos tagállami kormányok működése valóban aggodalomra ad okot. Kössz-szépen, aggódással tele a padlás.
Most azonban, hogy a Fidesz kisodródott az eddig puffert biztosító néppártból, Orbán hatalmon maradása minimum kétesélyes, a kormánypártiak pedig az elmúlt időszakban már tényleg fullba tolják a politikai kreténséget; így nagyban változott a környezet.
Sőt, a fideszes CEU-kitoloncoló szabályozás mintájára íródott, egy, a hatalommal kritikus médium konkrét kiutasításáról szóló lengyel médiatörvény még magasabbra emelte a hőfokot; ahogyan az Orbánéktól szintén nem független szlovén médiahelyzet is forrósította a brüsszeli talajt.
Látszik, hogy érdemben mozgolódnak az Európai Bizottságban, a beragadt fogaskerek mintha elkezdtek volna forogni: érintett biztosok már arról beszélnek, hogy – nem függetlenül a magyar és lengyel helyzettől – jövő évben végleges formát ölthet az európai sajtószabadságról szóló új jogszabály, amelynek alapja a ma is hatályos, de a médiapluralizmust romboló kormányzati lépésekkel szemben láthatóan vajmi keveset érő audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv lesz.
Szerintem azonban ennél is tovább kell menni és igenis létre kell hozni egy olyan hatóságot, amely felügyeli, vigyázza és kontrollálja a médiaszabadság, illetve a média sokszínűségének meglétét a tagállamokban. Erről a napokban ismét hivatalos levelet írtam az Európai Bizottság illetékes biztosának, rámutatva a 2017 óta történt, újabb, súlyos médiaszabadság elleni támadásokra és a Bizottság tehetetlenségére.
Egészen elképesztő egyébként, hogy a Fidesz a napokban egy kormányhatározatban mondta ki, hogy a magyar médiahelyzet teljesen rendben van (ilyen nevetséges módon egyébként pont a bukás előtt álló egypártrendszerek szokták bizonygatni a rendszerük hamis stabilitását), miközben egy ugyanilyen kormányhatározatban minősítették „nemzetstratégiai jelentőségűnek” a 2018 novemberében megalakult fideszes médiaholdingot. Utóbbi már önmagában bizonyítja a sokszínűség jelentős csorbulását.
Ez a KESMA ugyanis több száz médiaterméket birtokol és irányít, köztük például minden megyei napilapot – ez azért semmiképpen sem európai. Azon pedig tényleg csak hangosan kacagni lehet, hogy ezt az egész médiabirodalmat az a Szánthó Miklós elnököli, aki az amúgy közpénz-pumpával életben tartott Alapjogokért Központ (értik: „alapjogokért”! muhaha!) vezetőjeként szokta a kormányzati mantrát felmondani, ahol éppen kell.
Ezt, ami Magyarországon az elmúlt években médiafronton történt – benne a Népszabadság végtelenül undorító módon történt kivégzésével, a kritikus médiumok lassú, de szisztematikus kivéreztetésével és strómankézbe vételével – bizonyosan tanítani fogják az újkori politikatörténelem legbűzösebb cselekményei között.
Az Európai Bizottság legutóbbi jogállamisági jelentése pontos és világos megállapításokat tett: eszerint a médiapluralizmus Magyarországon veszélyben van. Csak egyetlen példa, hogy mivel a sajtóban a legnagyobb hirdető jelenleg az állam (a teljes reklámbevétel több mint egyharmada közpénzből finanszírozott kormányzati hirdetés), így az állami hirdetések elosztása egyértelműen közvetett politikai befolyás gyakorlására szolgál.
A Fidesz eddig csak legyintett a jogállamiságra, mondván a „brüsszeli bugrisok” úgy sem csinálnak semmit, addig dagonyázunk, ameddig lehet. Hát, sziauram, nem lehet. Ha késve is, ha lassan is, de az európai közösség végre a sarkára áll. A fideszes műanyag-arisztokrácia, a médiabábok és a politikai ficsúrok ideje pedig lejárt.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáztizenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
