Hont András, talán Magyarország egyik legnagyobb Gyurcsány és DK kritikusa. Te már neki is elég lett abból a stílusból, amit Márki-Zayék tolnak, íme Hont András írása:
Hazaárulózni pedig nem hazaárulózik az ember. És ha mégis, jól teszi, ha elnézést kér. Ugyanakkor a magyar beszéd régóta teljes hazaárulózásban van, legföljebb a szó nem hangzik el. Mutatom, mire gondolok.
Amennyiben az előválasztás győztese végül Dobrev Klára lenne, úgy már most látszanak azon tízezrek, akik ezt nem fogják elfogadni. Abban a minutumban harsan majd föl a kérdésnek álcázott csatakiáltás: “akkor inkább maradjon az Orbán?!!” Az őszinte válasz az volna, hogy felőlük akár maradhat is, nem az ő ügyük, illetve egyeseknél az, hogy igen, akkor inkább maradjon.
Csakhogy ezt bizonyos körökben csak pusmogva lehet beismerni, ugyanis ott, ahol csak egyetlen alternatíva igazolható morálisan és a haza üdve szempontjából, ott mindenki más hazaáruló.
Teljesen legitim álláspont az is, hogy valaki szerint maradjon a Fidesz. A probléma az, hogy ezt nagyon-nagyon kevesen képviselik autonóm módon, nem a százmilliárdos propaganda sáncai mögé bújva szópaneleket hajigálva ki mögüle. Az is legitim vélemény, hogy bizonyos körülmények közt édesmindegy, ki megy, és ki marad, bármit is ordibál a demokratikus közvélemény.
Nem volnék azonban igazságos és pontos, ha a verbális abúzusoknak csak az egyik fajtájáról emlékeznék meg. Nehezen vagyok vádolható dékás érzelmekkel, ám egészen fölháborító, amit egynémely önjelölt próféták a Demokratikus Koalíció tagjaival és szavazóival szemben megengednek maguknak.
Az egyik közíró, aki napokkal ezelőtt is még egy másik megváltó eljövetelét hirdette, levélben fordult Gyurcsány Ferenchez, ahhoz a politikushoz, akit a NER kibontakozásának idején is morálisan illegitimnek nevezett. (Én soha nem tettem ilyet, noha véleményem az egykori miniszterelnökről fokozhatatlanul lesújtó).
Az apropó, amiért a levél született az az, hogy Gyurcsány merészelte szavazásra buzdítani saját pártjának támogatóit, akik viszont – a közíró szerint –, ha „a hazánk, a politikai nemzetünk közös érdeke, a demokrácia helyreállításának érdeke mellé állnának”, és felismernék a választási helyzet adottságait, akkor „tárgyilagosan meg kellene állapítaniuk, hogy a második fordulóban a Dobrev Klára iránti pártalapú elkötelezettségük és személyes képességei elismerése, a személyisége iránti megtagadhatatlan rokonszenvük ellenére is muszáj lesz Márki-Zay Pétert választaniuk”. Tárgyilagosan muszáj lesz.
Drága Elek Pista! Szeretném a figyelmedet fölhívni, hogy ez egy másik párt. Közöd nincs hozzá, fejezd be az abajgatásukat. Lehet erről a pártról, vezetőiről, tagjairól, szavazóiról bármit tartani, ennek hangot is adni, lehet olyat mondani, hogy „abból, amit mondtok, az következik, hogy…”, de ezt az atyáskodó föléjük hajolást, az erkölcsi kioktatást, felnőtt emberek integritásának elvitatását most már be kéne fejezni.
Ugyanez igaz Haraszti Miklósra, aki szerint „nincs másik ajánlat”, csak MZP-é, vagy Ungváry Rudolfra, aki nemes egyszerűséggel úgy véli, hogy akik „kicsit is józanul mérlegelnek, nem tehetnek mást, mint Márki-Zay Péterre szavaznak”.
Mindez az elmúlt harminc év legkártékonyabb hagyománya, a Szárszós/Professzorok Batthyány Körös pöffeszkedés, lenézés, gyakorlati kérdésekben elvágólagos morális intelmek osztogatása.
Lehet bárkit kritizálni, anyázni is, de egyszerűen nem mondhatjátok meg mások helyett, hogy személyiségükből, személyes döntéseikből, elköteleződéseikből, milyen egyetlen morális választás következik. Ez a szabad akarat, az egyéni felelősség, az emberi ráció kétségbevonása, és őszintén szólva sok évtizedes tévedéseitek tükrében alapotok sincs semmi ilyesmire.
