Toxikológus, sürgősségi orvos, aki volt már fideszes képviselő is – ő Zacher Gábor. Úgy érzi, szakmájában már megkapta, amit akart, ugyanakkor a járvány alatt sem jutott eszébe, hogy más munkát választ. Elmondása szerint ennyi rossz hírt még nem közölt családokkal, mint most, a koronavírus miatt, de előfordul az is, hogy a lélegeztetőgépre kerülő betegek altatás előtt üzenetet hagynak nála.
Zacher Gábor volt a vendége az ATV Húzós című podcastjának. A toxikológus, aki jelenleg a hatvani kórház sürgősségi orvosa, azzal kezdte, hogy fia nem követte őt a szakmában: építész lett. Ugyanakkor hozzátette, hogy ezen nem is csodálkozik, hiszen gyermeke kiskorában mindig azt láthatta, hogy édesapja állandóan a kórházba rohan. Nem bánja, hogy fia nem folytatja az orvosdinasztiát, bátyja fia is közgazdász lett, soha nem volt náluk ilyen elvárás a gyerek felé, hogy mindenképp orvos legyen.
Szerinte a pálya kezdetén előny lehet, ha valaki egy orvosdinasztia tagja, de ez lehet hátrány is, kihívás egy fiatal számára, hogy valakit saját maga, és ne a felmenői miatt ismerjenek el. Mint fogalmazott, neki is voltak ötperces kilengései, de valahogy mindig úgy gondolta, hogy orvos lesz.
Zacher Gábor már a 80-as évek óta mentőzik, mint mondja, ez egy szerelem számára. Úgy látja, a mentőknél nagyon jó közösségek vannak, jól érzik magukat a mentőállomáson beszélgetve. Őt mindig inkább az akut dolgok érdekelték, azt meséli, még ma is bemászik egy baleset helyszínén a vonat alá vagy akár egy roncsba is, hogy segítsen.
„A szakmában azt gondolom, hogy megkaptam, amit akartam” – fogalmazott. Ez részben az, hogy az ember hagyjon „valami kis nyomot” maga után, az ő estében például azt, hogy megszervezte a toxikológiát. A klasszikus toxikológiai ellátás alapvetően a mérgezett betegekről szól, a kábítószeresek csak egy oldalszárnyat alkottak korábban, most már azért gyakorlatilag minden sürgősségi osztály ellát jó színvonalon mérgezett betegeket – tette hozzá.
Az egészségügy helyzete
A járványhelyzet kapcsán a toxikológus egy nagy összetartást tapasztalt, szerinte most ez a „nem pofázunk, most melózunk”-elv alapján zajlik. Ugyanakkor úgy gondolja, a szakdolgozók bérrendezése hiányzik, mert az olló nagyon kinyílt, vannak, akik például a mentősök között 15-18-20 éves gyakorlattal 300-320 ezer forintot visznek haza túlórával együtt.
Szerinte az orvosok bérét szépen rendezték – ő a szolgálati évei alapján a legfelsőbb kategóriába tartozik, úgy érzi, ez egy tisztességes, majdnem európai szint már. A paraszolvencia eltörlését örömmel látja, bár, mint mondja, őt nem igazán érintette, a baleseti ellátásban ugyanis ez nem jellemző. Inkább az „orvosbárók” lehetnek azok, akiknél most emiatt kevesebb a bevétel. Az, hogy az „orvosbárók” kezéből kikerülnek a borítékok, lefelé egyfajta egyenlőséget teremt. Emellett ott van a magán ellátórendszer, amire Zacher szerint szükség van, mert van egy réteg, aki ezt megengedheti magának, ő egy más úton indul el.
Zacher Gábor szerint a szakma valamilyen szinten megváltozott a covid miatt. Van egy komoly cél, ez az egészségügy teljes palettáját érintette. A siker azt jelenti, hogy az orvos megmentette a beteget, de a covidnál belefutottak abba, hogy sokszor a legjobb tudásuk alapján se tudtak megmenteni embereket. A sürgősségi orvos úgy érzi, ő ennyi rossz hírt még nem közölt családokkal személyesen, ilyen tömeges negatív dolgokkal még nem találkozott.
Szerinte az oltásellenesség kapcsán egy kommunikációs űrrel lehetett találkozni, ami, mint mondja, kormányzati felelősség. Ha meglenne a bizalom azokban, akik kommunikálnak, akkor lehetne ezen a téren segíteni, de a bizalom ott megingott, mikor Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy aki megbetegszik, azt meg tudjuk gyógyítani – jegyezte meg.
„A francba, ebbe én is belehalhatok”
Rónai Egon felvetésére, miszerint a koronavírus-fertőzés egy konkrét kórkép, miért nem lehet mégis sokszor meggyógyítani, Zacher Gábor azt mondta: a kórkép megvan, és megvannak az eszközök is, de az még hiányzik, ami konkrétan a vírust elpusztítja. Ez a vírus ráadásul nagyon agresszív, tud változni is, és még nincs adekvát terápia, ami itt biztosan beválik mindenkinél.
„Életemben először most nekem is eszembe jutott, hogy a francba, ebbe én is belehalhatok” – ezt mondta, amikor a covid-osztályon tapasztaltakról kérdezték. Volt, hogy kollégákat temettek el, akik a kezük között haltak meg a járvány miatt. Szerinte tagadhatatlan, hogy elsősorban azok halnak meg, akiknek van alapbetegsége, ugyanakkor a kórházban lévők 70-80 százaléka az oltatlanok közül kerül ki. Magyarország ráadásul egészségkultúra szempontjából nem áll jól, a cukorbetegség, rákos megbetegedés, elhízás is sokakat érint.
Azt Zacher Gábor sosem értette, hogy miért kell „fétistárgyként” kezelni a kórházi osztályokat, miért nem engedik be az operatőröket. Szerinte negyed órája mindig van az embernek akár egy nyilatkozatra, meg lehetne mutatni, hogy pontosan mi történik a covid-osztályokon. Felidézte, hogy amikor legutóbb a Klubrádióban mondott adatokat a hatvani kórházból, utána kapott egy írásbeli feddést, hogy ezt csak az OKFŐ engedélyével lehetne, ezt sem érti, miért nem lehet megmutatni az embereknek, miért kell felvenni az oltást, miért kell vigyázni.
Amikor az orvos is belepusztul kicsit
Ha valaki bekerül egy kórház covid-osztályára, Zacher Gábor szerint néha lehet sejteni, mi fog történni: egy idősebb, alapbetegségekkel rendelkező beteg nagyobb eséllyel kerül rosszabb állapotba, mint aki fiatal és alapvetően egészséges. Ő mindig azt mondja az ide érkezőknek, hogy az orvosok mindent meg fognak tenni, hogy meggyógyítsák, ugyanakkor azt is közlik, hogy például a tüdejének mennyi százaléka érintett, hogy milyen terápiát fognak alkalmazni. Azt ugyanakkor, hogy „ön meg fog halni”, az orvos szerint embertelenség megmondani. Történnek azért szinte csodák is: volt egy beteg, akit 40 napi lélegeztetés után le tudtak venni a gépről, és saját lábán hagyta el a kórházat.
Zacher Gábor a hozzátartozóknak el szokta mondani, hogy a hozott betegségek és az állapot tekintetében mire lehet számítani. Ha valaki lélegeztetőgépre kerül, ott már a családnak is arra kell készülni, hogy ez egy másik fázis, innentől kétséges a kimenetele a dolgoknak. Mielőtt valaki gépre kerül, az orvosok elmondják neki, hogy el fogják altatni, lesz egy cső a légcsövében, amin keresztül lélegeztetni fogják.
Arra a kérdésre, hogy azok, akiket elaltatnak, szoktak-e nála bármilyen üzenetet hagyni, Zacher Gábor azt mondta: volt már erre egy-két példa. Volt, aki – bár a családjától altatás előtt elbúcsúzott – megkérte, hogy hívja fel a fiát, és adjon át neki egy üzenetet. Szerinte ilyenkor, ezekbe a pillanatokba az orvos is belepusztul kicsit, ő maga azt gondolta egy darabig, hogy róla ezek leperegnek, de egy ideje már nem. A stresszt futással vezeti le, mint mondja, ez kitisztítja.
Zacher Gábor, mint egészségügyi miniszter?
Zacher Gábor korábban volt fideszes önkormányzati képviselő, megyei képviselő és fővárosi bizottsági tag is, ez teljes mértékig elriasztotta a politikától, mint mondja, rájött arra, hogy ez abszolút nem az ő világa.
Amikor az ember a megyegyűlés napján megkapta, hogyan kell bizonyos kérdésekben szavazni, akkor lett elege – fogalmazott. Úgy emlékszik vissza, hogy teljesen véletlenül csöppent a politikába: fia édesanyjának legjobb barátnője a Fidesz egyik vezető politikusa, és nem volt, aki akkor Budaörsön induljon a választáson, erre ő igent mondott. Budaörsön szerinte ez jó dolog volt, mint mondja, semmi tétje nem volt, ő egyedül volt ott fideszes képviselő.
Zacher Gábor azt mondta, ha akart volna, lehetett volna egészségügyi miniszter, volt felkérés, de a betegágyat nem akarta otthagyni. Nem ment el tárgyalni, otthon is azt látták jónak, hogy nemet mondjon. Most már nem ülne vissza a politikába – jelentette ki.
Járványkezelés és kommunikáció
Felidézte, hogy amikor az Operatív törzs felállt, és tartottak egy sajtótájékoztatót, akkor Kásler Miklós beszédet mondott, de nem nagyon adott utána nyilatkozatokat, holott külföldön ez rendszeres, hogy az egészségügyi vezetők kiállnak, és esetleg még adatokat is közölnek.
Zacher Gábor az operatív törzs tájékoztatóit az elején megnézte, utána rájött, hogy ez tulajdonképpen egy „operettszínházi előadás”. Szerinte fontos momentum, hogy a lakosság pszichés felkészítéséről csak a járvány kitörése után 7-8 hónappal kezdtek el beszélni, holott ez többeket érint, mint maga a konkrét fertőzés. Megemelkedett a depressziósok száma, a nyugtatók forgalma. A kábítószeré kevésbé, de Amerikában például megnőtt a drogtúladagolások száma. A toxikológus szerint eközben nálunk az alkoholfogyasztás nőtt, várja már, hogy a „magyar alkoholista mikor lesz már hungarikum”. Szerinte egy alkoholista jobban ki van téve a koronavírusnak, az immunrendszer ugyanis legyengül, és ilyenkor az embernek számtalan szervi betegsége lehet.
Az oltásellenesek kijelentéseire reagálva azt mondta: ilyen alaposan kivizsgált vakcina, mint például a Pfizeré, még a világtörténelemben soha nem volt. Szerinte jogos az, mi lesz 5 vagy 10 év múlva, ezt nem lehet megmondani, de például gyógyszerek esetén nem vagyunk ilyen gyanakvók.
Hangsúlyozta, hogy hozzátartozik a szakmához, hogy kommunikálni kell, érthetően, magyarul. A járványhelyzet nem bizonytalanította el, hogy akarja-e ezt tovább csinálni. „A futás után az ember azt mondja, hogy holnap is belecsapunk” – zárta a beszélgetést a toxikológus.
