Felelős egészségügyi minisztert a következő kormányba- kezdi Ujhelyi István, az MSZP európai képviselője levelét, melyet Facebookon publikált. Íme Ujhelyi írása változtatások nélkül:
Jelentős átalakításokat ígért a következő kormányában Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy az ország előtt álló legfontosabb kihívásoknak és feladatoknak kell majd megfeleltetni a kabinet új szerkezetét és személyi összetételét.
Ellenzéki politikusként – különösen az elmúlt évtized illiberális kormányzását látva – természetesen van némi aggodalmam a valós kihívások pontos felismerését és az arra adott személyi válaszokat illetően, de ameddig Orbán elő nem áll az új kormányzati programjával, adjuk meg az esélyét annak, hogy akár jól is dönthet.
Egyetlen dolgot azonban hatgyermekes édesapaként, ellenzéki politikusként és az Európai Parlament közegészségügyi bizottságának tagjaként mindenképpen ki kell emelnem: olyan egyszerűen nem képzelhető el, hogy az egészségügy a jövőben nem – pontosabban sem – rendelkezik majd tisztességes és felelős, leginkább külön önálló tárcát vezető miniszterrel.
A covid-járvány, a globális egészségügyi fenyegetések, az átalakuló és szorosabb kooperációt kiépítő európai egészségügyi rendszerek, a magyarországi ellátórendszer eltagadhatatlan lemaradása, az egészségügyben dolgozók körülményeinek kötelező javítása, a már-már nemzetbiztonsági kockázatot jelentő várólisták, a magyar emberek egybehangzó és lesújtó véleménye csak néhány azon érvek közül, amelyek felelős önálló minisztériumot és annak vezetésére alkalmas, felelős minisztert követelnek meg az egészségügyben.
Kásler Miklóst tisztelem orvos-professzorként és emberként, de határozottan megvetem politikusként és miniszterként. Elképzelhetetlen, hogy továbbra is ő irányítsa az egészségügy működtetését. Mert politikusként egyértelműen megbukott ebben a feladatban.
Kétharmados felhatalmazással a háta mögött sem volt képes megnyugtatóan rendezni az egészségügyben dolgozók munka- és életkörülményeit, elvtelen kompromisszumokra kényszerítette a kizsigerelt szakembereket, nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az általa – ráadásul orvosként kiemelten – képviselt ágazat megkapja a neki járó figyelmet és a kormányzat végre érdemben növelje (a jelenleg az uniós átlag alatt lévő) állami finanszírozás mértékét. Cserbenhagyta az adósságban fulladozó kórházakat, hidegen hagyta az üresen álló háziorvosi praxisok egyre növekvő száma, hagyta, hogy az ágazati reformot kiszervezzék alóla és egy másik tárca végezze el ennek szakmai feladatát.
Kásler Miklós legnagyobb politikusi bűne ezzel együtt mégiscsak az, hogy asszisztált a kormányzati arrogancia és törvénytelenség tobzódásához. Az illetékes állami adatvédelmi hatóság elmarasztalása ellenére sem volt hajlandó közérdekű adatokat kiadni, minden lehetséges pitiáner és aljas eszközzel gátolták, sőt most is gátolják a nyilvánosságra tartozó információk megismerését.
Kásler tudatosan vagy tudatlanul (döntsék el melyik nagyobb baj) lényegében asszisztált ahhoz, hogy bizonyos fideszes politikusok és érdekköreik konkrétan milliárdokat nyerészkedjenek a rekordhalálozással járó covid-járvány eszközbeszerzésein. De ő az a miniszter is, aki ráadásul onkológusként, a mai napig megtagadja a kormányzat által
állítólagosan elkészített nemzeti rákellenes stratégia megismerését.
Pedig azért próbáltam meg több alkalommal is kikérni ezt a dokumentumot, hogy EP-képviselőként segíteni tudjak összehangolni annak céljait az európai rákellenes stratégia kereteivel és eszközeivel. Az Európai Egészségügyi Unió programjának egyik kezdeményezőjeként számos alkalommal tettem javaslatokat az egészségügyi kormányzatnak, de minduntalan csak pökhendiség volt a válasz.
Nem kérdés, hogy az egészségügyi terület az egyik prioritás kell végre legyen a következő időszakban. Ezért egyfajta nemzeti minimum kell legyen az önálló egészségügyi tárca létrehozása, élén egy hatékony, kooperatív, tisztességes szakemberrel. Kásler Miklós ennek már csak részben felel meg. Ideje van tehát a cserének.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem még, ameddig szükség van rá. Mert esélyt kell adni a közös hazának.
