Ujhelyi István, az MSZP Európa parlamenti képviselője Facebookon jelentette be, hogy a tegnapi választmány elé előterjesztett egy javaslatot, ami a baloldali párt teljes átalakítást indítványozza. Íme Ujhelyi bejelentése:
Magunkon kell kezdeni a változást és a változtatást ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a változást akarók tömegeihez, hogy sikeresebben és hitelesebben tudjuk képviselni saját választóinkat.
Fiatal kamaszként léptem be az MSZP tagjai közé, amelyet ma is életem egyik legfontosabb közösségének tartok; amelytől sokat kaptam és amelynek reményeim szerint legalább ugyanennyit vissza is tudtam adni az elmúlt évek során.
Elszánt hazafi és elkötelezett szociáldemokrata vagyok – ma is tárcámban hordok egy 40’-es évekbeli MSZDP-párttagkönyvet; egy számomra ismeretlen, veterán ’szocdem’ végakarata volt, hogy hozzám kerüljön. A könnyem is kicsordult, mikor átadták.
Vannak pillanatok az életben, amikor meg kell állni és őszintén számot vetni. Egyenes, ha kell fájdalmas őszinteséggel. A negyedik kétharmados Fidesz-győzelem egyértelművé tette mindannyiunk számára, hogy nem jobban és erősebben kell küzdenünk az igazunkért, hanem egészen másképp.
A „cölöpöket” meghagyva, de az alapokig vissza kell bontani az építményt. Az MSZP szombati választmányi ülésén egy konkrét javaslatot tártam párttársaim elé, amely álláspontom szerint megfelelő kiindulópont, kezdeti kapaszkodó lehet a közösségünk újjászületéséhez. Mert őszintének kell lennünk: immár nem apró javításokra, hanem teljes átalakításra van szükség.
El kell fogadnunk, hogy az MSZP brandje avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott. Az értékeink és érdemeink szilárdan megmaradtak, ezek világos és egyértelmű útmutatást is adnak, ahhoz azonban, hogy a szociáldemokrata közösségünk megerősödjön és érdemben befolyásolni tudja a közéletet – teljesen új alapokon kell megkezdenünk az építkezést.
Fel kell vállalnunk bizonyos tabuk, így például a harminchárom éves brandhez való ragaszkodás vagy a nagypárti működési reflexek elengedését. A valóságra és a jelenre kell reagálnunk, hogy a jövőt tervezni tudjuk. Ki kell tudni mondani, hogy elhervadt a szegfű, ami ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a kaspóval együtt kell kidobni: inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni.
Esélyt kell adnunk a változásra, esélyt a közös hazának és esélyt az igazságosabb társadalom megteremtésének. Esélyt a százharminckét éves múltra visszatekintő magyar szociáldemokrácia reneszánszának.
Azt javasoltam, hogy a Magyar Szocialista Párt a jövőben alakuljon át egy olyan szociáldemokrata közösséggé, amely már új nevében is hordozza az értékválasztást és mindazt, amit a választóin keresztül Magyarországnak biztosítani akar: esélyt. Legyen az új közösségünk neve „Esély”, amely kis, hálózatba kapcsolódó helyi közösségein keresztül nemcsak viszi, de hozza is az üzeneteket és a politikai elvárásokat.
Olyan aktív közösségként látom a pártom jövőjét, amely konkrét ügyek és kézzel fogható vállalások mentén képviseli a választóit: így például a négynapos munkahét bevezetéséről szóló vita felvállalásával, a rákos megbetegedések felismerése és gyorsabb, hatékonyabb kezelése érdekében követelt nemzeti stratégia kidolgozásával, vagy épp az Unió támogatásain keresztül az energetikai beruházásokkal véghezvihető „örökös rezsicsökkentés” követelésével.
Nincs mire várni, nincs kire várni, most jött el a pillanat a fordulatra. A következő hetekben folytatom a már megkezdett országjárásomat és további javaslatokat, javító észrevételeket, támogatókat gyűjtök az általam felvázolt elképzeléshez, a közösségünk újjászületéséhez. Azért kérünk egy esélyt, mert mindenkinek adni akarunk belőle.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Háromszáznegyvennyolcadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem most saját közösségem, saját pártom érdekében. Mert esélyt kell adni az újjászületésnek és a közös hazának.
