Jakab Péter mellett Stummer János indult a Jobbik pártelnöki székéért, aki most közzétett beszédében többek között azt mondta: nagy bajban vannak.
Ahogy szombaton beszámoltunk róla, újraválasztotta tisztújító kongresszusán pártelnöknek Jakab Pétert a Jobbik Magyarországért Mozgalom. A politikust a küldöttek 71,4 százaléka támogatta. A tisztségért Jakab mellett a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Stummer János indult, aki a szavazatok 27,8 százalékát szerezte meg.
Stummer nemrég a Facebookon tette közzé a kongresszuson elmondott beszédét, amelyben keményen kritizálta Jakabot.
„Ennek a beszédnek az elején érdemes feltenni azt a kérdést, hogy ezen a kongresszuson rajtam kívül ki is a másik elnökjelölt, merthogy nem Jakab Péter az. Kedves Péter, mondjuk ki, az utóbbi két évben nem te vezetted, nem te irányítottad ezt a pártot. Négy évvel ezelőtt azt írtad nekem, hogy beszélni tudsz, de vezetni nem, az utóbbi két évben pedig ezt az állításodat bizonyítottad be. Te beszéltél, de más-mások vezettek és irányítottak helyetted” – írta Stummer, és hozzátette: szerinte Jakab elnökként olyan embereknek adta át a vezetés jogát, akik idővel élet-halál urainak képzelték magukat a pártban, olyan embereknek adott döntési jogkört, akik a közösség megkérdezése nélkül, többször az érintettek tiltakozása ellenére kötöttek megállapodásokat és paktumokat az egész közösség nevében.
„Ezeket az embereket terheli elsősorban a felelősség az utóbbi két év legnagyobb választási kudarcaiért, a szerencsi időközin elszenvedett vereségért, az előválasztáson produkált csúfos negyedik helyért és az országgyűlési választás 29-0-s katasztrófa-eredményért is.”
Stummer szerint azzal kellene kezdeni, hogy végre egyenesen, nyíltan, őszintén kimondják: nagyon nagy bajban vannak. „Mert amikor ez a korábban világos és messziről is jól látszó üzenetekkel politizáló jobboldali párt mostanra ideológiailag teljesen kiüresedett, akkor bizony bajban vagyunk. Amikor az egykor stabil középpártnak számító Jobbik a következő hónapokban a választási kudarc miatt történetének legnagyobb leépítése előtt áll, akkor bajban vagyunk.”
A politikus hozzátette: úgy véli, vissza kell térniük a nemzeti útra, és változtatniuk kell a Jobbik belső működésén is. „Rossz hangulat, sötét szobák, fenyegetések, retorziók, félelem van most sokakban. De nem volt ez mindig így.”
Hozzátette: szerinte változtatni kellene a szövetségi politikán is, mert a 2019-es EP-kudarc után elkerülhetetlennek látszó ellenzéki együttműködésbe a Jobbik a két lista és a jobboldali zárókő gondolataival vágott bele. „A többi párttal való együttműködést 2024 januárjáig zárójelbe kell tennünk. A helyben fontos koalíciókat stabilan tartva, a Jobbiknak a Jobbikkal, a DK-nak a DK-val, a Momentumnak a Momentummal kell foglalkoznia. Senkivel nem összeveszve, de most fel kell állni attól az asztaltól és a következő másfél évben a saját utunkat járni, újraépítkezni. Az ellenzéki együttműködésnek igenis van alternatívája, ez pedig az a munka, amit most a párton belül kell elvégezni.”
Stummer János teljes beszéde:
Kedves Küldöttek!
Ennek a beszédnek az elején érdemes feltenni azt a kérdést, hogy ezen a kongresszuson rajtam kívül ki is a másik elnökjelölt, merthogy nem Jakab Péter az.
Kedves Péter, mondjuk ki, az utóbbi két évben nem te vezetted, nem te irányítottad ezt a pártot. Négy évvel ezelőtt azt írtad nekem, hogy beszélni tudsz, de vezetni nem, az utóbbi két évben pedig ezt az állításodat bizonyítottad be.
Te beszéltél, de más-mások vezettek és irányítottak helyetted.
Elnökként te olyan embereknek adtad át a vezetés jogát, akik idővel élet-halál urainak képzelték magukat ebben a pártban, olyan embereknek adtál döntési jogkört, akik a közösség megkérdezése nélkül, többször az érintettek tiltakozása ellenére kötöttek megállapodásokat és paktumokat az egész közösség nevében.
Ezeket az embereket terheli elsősorban a felelősség az utóbbi két év legnagyobb választási kudarcaiért, a szerencsi időközin elszenvedett vereségért, az előválasztáson produkált csúfos negyedik helyért és az országgyűlési választás 29-0-s katasztrófa-eredményért is.
Ezek az emberek rosszul tárgyaltak, rosszul irányítottak, a kudarcaikért pedig mind a mai napig nem vállalták sem a nyilvánosságban, de még a párt belső nyilvánosságában sem a személyes felelősségüket. Lapítanak.
Jakab Péter valójában ezeknek az embereknek, ennek a rendkívül káros gyakorlatnak az áldozata lett, így pedig nem is számonkérhető.
Én viszont egy számonkérhető, a közösséget erős kézzel, de mindig veletek együttműködve irányító elnöke leszek ennek a pártnak, ha ma megtiszteltek a bizalmatokkal. Erre a szolgálatra jelentkezem most.
De hol kezdjük ezt az új együttműködést az elnök és a közösség között?
Kezdjük mondjuk ott, hogy végre egyenesen, nyíltan, őszintén kimondjuk: nagyon nagy bajban vagyunk.
Mert amikor ez a korábban világos és messziről is jól látszó üzenetekkel politizáló jobboldali párt mostanra ideológiailag teljesen kiüresedett, akkor bizony bajban vagyunk.
Amikor az egykor stabil középpártnak számító Jobbik a következő hónapokban a választási kudarc miatt történetének legnagyobb leépítése előtt áll, akkor bajban vagyunk.
Amikor az a szövetségi rendszer, amit éveken keresztül építettünk, az április 3-án történelmi vereséget szenvedett, ezzel pedig veszélybe kerültek a ’19-ben megszerzett önkormányzati pozíciók, képviselői és polgármesteri székek is, akkor nagyon nagy bajban vagyunk.
És mit csinál az ember, ha bajban van?
Nos két lehetőség áll előtte. Vagy mint a strucc, nem vesz tudomást a problémáról, és homokba dugja a fejét, vagy összeszedi minden bátorságát és mer változtatni. Én erre, a változásra szavazok.
Kezdjük a talán legfontosabbal: Változtatnunk kell, és vissza kell térnünk a nemzeti útra. Elég volt ebből a mandátumpolitizálásból, ami itt ebben a pártban az utóbbi években ment. Annak a pártnak, aminek korábban elvették a lelkét, aztán néhány mandátumért cserébe eladták a maradék identitását is, annak a pártnak most ismét meg kell tanulnia újra a saját lábára állnia, erkölcsösen, önazonosan és önállóan politizálnia.
Ne az legyen a mérce, hogy egyes baloldali politikusok mit sugdolóznak rólunk egymás között, vagy más megmondóemberek hogyan vélekednek a Jobbikról mindenféle TV-stúdiókban. Az egyetlen mérce újra a nemzeti érdek legyen. Ami a nemzet érdeke, azt támogassuk, jöjjön bárhonnan a javaslat, ami ellenkezik azzal, utasítsuk el és tiltakozzunk ellene! Legyen ez a politikánk iránya!
Változtatnunk kell a Jobbik belső működésén is. Rossz hangulat, sötét szobák, fenyegetések, retorziók, félelem van most sokakban. De nem volt ez mindig így. Volt egyszer egy Jobbik, ahová mindig örömmel jöttünk. Ahol jó volt lenni, ahol közösség volt, ahol tudtak az emberek bízni a másikban és bizakodni abban a bizonyos szebb jövőben. Család voltunk. És mi van most ennek a családnak a helyén? Levertség, kilátástalanság, harag, vádaskodás, bizalmatlanság.
Vessünk ennek véget és utasítsuk el együtt azt a hozzáállást is, hogy néhányan közülünk a parlamenti mandátum iránti vágyuktól vezérelve, mások piszkos alkukat kötve akarják eltéríteni ennek a tisztújításnak a kimenetelét. Ez a hozzáállás megmérgezi, megmételyezi a levegőt. Ezek az emberek ugyanis ezzel a hozzáállással nem Stummer Jánossal és a többi alelnökjelölttel szúrnak ki, hanem azokat köpik szembe, akik vannak olyan elkötelezettek, hogy ilyen nehéz évek után még mindig itt vannak, és ma úgy jöttek ide sok-sok kilométert utazva, hogy ma ők dönthetnek a Jobbik sorsáról. Benneteket köpnek szembe, tőletek veszik el a döntés lehetőségét ezek az emberek.
Ébredjen fel végre az a híres jobbikos lelkiismeret és igazságérzet, és ne hagyjuk, hogy ez a párt ismét és sokadjára áldozatául essen néhányak kielégíthetetlen mandátuméhségének. Bizony, sokkal többről szól ez, mint arról, hogy ki lesz ennek a pártnak a következő elnöke. Legyen ez a kiállás az első lépése az új, pozitív légkör megteremtésének.
Változtatnunk kell a szövetségi politikánkon is. A 2019-es EP-kudarc után elkerülhetetlennek látszó ellenzéki együttműködésbe a Jobbik a két lista és a jobboldali zárókő gondolataival vágott bele. A Jobbik ebben az időben még nem akart szövetkezni a 2010 előtt az ország élén megbukott óbaloldallal, az ellenzéki együttműködésen belüli helyét egy karakán jobboldali pártként határozta meg. Ebből aztán jóformán nem lett semmi, egy lista lett, és nehezen magyarázható alkuk egész sora.
A többi párttal való együttműködést 2024 januárjáig zárójelbe kell tennünk. A helyben fontos koalíciókat stabilan tartva, a Jobbiknak a Jobbikkal, a DK-nak a DK-val, a Momentumnak a Momentummal kell foglalkoznia. Senkivel nem összeveszve, de most fel kell állni attól az asztaltól és a következő másfél évben a saját utunkat járni, újraépítkezni. Az ellenzéki együttműködésnek igenis van alternatívája, ez pedig az a munka, amit most a párton belül kell elvégezni.
Ha megválasztotok a Jobbik elnökének, eszem ágában sem lesz beülni az országgyűlésbe. A Jobbik elnökének most egészen egyszerűen nem ott van a helye, hanem a végeken, közel a valósághoz, közel hozzátok, ott ahol a legnagyobb szükség van rá. Ezt diktálja a kötelesség.
De a Jobbik elnökének ugyanígy kötelessége az is, hogy mindenkivel együtt tudjon működni, aki ennek a családnak a tagja. Nem véletlen az, hogy sokak unszolására sem neveztem meg egyetlen alelnökjelöltet sem, még suttogva sem, akivel szívesebben dolgoznék együtt, mint bárki mással. Hogyan akarhat együttműködni egy elnök egy ekkora, több száz fős közösséggel, ha közülük bármelyik nyolccal nem fér meg egy asztalnál?
Nyilván sehogy.
Mint ahogy az elnöknek kötelessége együttműködnie a Jobbik parlamenti frakciójának vezetőjével, ha engem választotok meg elnöknek, akkor személy szerint nekem Jakab Péterrel. Péterrel mi mindketten felelős emberek vagyunk, akik tudják, mekkora a tét. Tudjuk majd nem alá, nem fölé, hanem egymás mellé húzni azokat a székeket és megosztva a feladatokat közösen dönteni fontos dolgokról.
Ez hát az én ajánlatom nektek: egyenes, őszinte, tiszta, világos beszéd, határozottság, munka és együttműködés.
Ennek a megmérettetésnek politikusként egyedül vágtam neki, férjként és családapaként a legnagyszerűbb nő társaként, akit ebben a pártban, pontosabban a régi Fő utcai irodában egy Ifjúsági Tagozatos megbeszélésen ismertem meg 12 évvel ezelőtt.
Egyedül vágtam neki, és bár a pártelit óvatosságból inkább elkerültek az utóbbi hetekben, ti viszont nagyon sokan kerestetek és bátorítottatok. Két hete tudom, hogy nem vagyok egyedül, mostantól pedig senki nincs egyedül közülünk.
Nem azért állok ma itt, hogy szakítsam, hanem hogy újra egyesítsem ezt a pártot, amit 13 éve építek én is. Ez az én becsületbeli ügyem, de a döntés a ti kezetekben van.
Kedves barátaim, merjünk kezet nyújtani egymásnak, merjünk változtatni!
