A Facebookon egy nyílt levélben együttérzését fejezte ki a kormány által kicsinált több százezer kisvállalkozó felé Felföldi József, Debrecen egyik leggazdagabb embere. Nyílt levelét változtatások nélkül közöljük:
Annyi mindent mondanék nektek! Vigasztalnék, elmondanám, hogy együtt érzek, megköszönném az eddigi munkát, és kérnélek benneteket, hogy ne adjátok fel az álmot, amiért eddig éltetek, de mindezek felett ott áll egy közös üzenet, amit mindannyiótoknak őszinte szívvel szánok: SAJNÁLOM!
Sajnálom, azt, ami veletek történt! Sajnálom az igazságtalanságot! Azt, hogy hetek leforgása alatt a fejetek felett döntöttek. Hogy alig pár napja indult a BKIK KATA konzultációja, de még az eredményeket sem várta meg a kormány máris hozott egy olyan döntést, amit igazán nem reformnak és óvatos gyomlálásnak, hanem a teljes gyomírásnak szánt.
Úgy hiszem ki volt ez már találva előre. Már akkor, amikor Varga Mihály szájából elhangzott az első óvatos megjegyzés a KATA várható reformja kapcsán. Sőt már a választás előtt is. Tudták, hogy április 3.-a után felszámolásra kerül egy közel fél millió főt számláló kisvállalkozói réteg. Ez volt a terv, amiről persze az elsöprő győzelemig mélyen hallgattak.
Sajnálom a kiszolgáltatottságotokat! Azt, hogy ha tetszik, ha nem 50 nap alatt újra kell terveznetek mindent, amit eddig biztosnak és működőképesnek gondoltatok. Sajnálom, hogy bizonytalanná vált a megélhetésetek, sajnálom azokat a pillanatokat, amit most a kimutatások felett kell töltenetek azon töprengve, hogy miként tovább! Sajnálom a felismerést, hogy nincs tovább, hiszen tudom, hogy sokan lesznek így. Mennyi álom foszlik szerte? Mennyien adjátok majd vissza a vállalkozást? Hány vágy marad beteljesületlen? S persze jó kérdés az is, hogy mennyien maradnak elhivatott szolgáltatók és partnerek nélkül?
Sokan fogjuk érezni a hiányotokat! Sajnálom, hogy a kampány szlogennel ellentétben nektek kell megfizetni a háború és a választás előtti költekezés árát! Gondolkodás nélkül áldoztak fel benneteket. Családanyákat, családapákat, fiatalokat és időseket, a magyar embereket. Több százezer embert!
Sajnálom, hogy semmibe vesznek bennetek! Hogy annyival nem tisztelte meg a kormány az eddigi ígéreteit, hogy januártól borítsa fel a világotokat. Hogy nem adtak időt, és gyakorlatilag egy nap alatt végig verték a KATA halálos ítéletét jelentő törtvényt, ráadásul úgy, hogy a hozzá kapcsolódó vitán egyetlen felelős miniszter sem jelent meg. Olyan kivégzés volt ez, ahol a halálos ítéletet elrendelő testület még csak a méltó eljárás formalitására sem adott.
Számomra ez azt az üzenetet hordozza, hogy azok az emberek, akik tavasszal a nép által kaptak felhatalmazást úgy érzik bármit büntetlenül megtehetnek bárkivel. Korlátlan hatalom, az azzal járó felelősségtudat és empátia nélkül.
Sajnálom, hogy hetek óta attól hangos a sajtó, hogy adókerülők vagytok! Meg volt rendesen ágyazva ennek a döntésnek. Minden fizetett orgánum a KATA adózók mérhetetlen visszaéléseitől, a jövőre nem gondoló felelőtlen vállalkozói rétegtől volt hangos.
Legyünk reálisak! Ki kell mondani, hogy igen, voltak köztetek „olyanok”. Talán nem is olyan kevesen. De tudjátok mit, én azt láttam, hogy a többség nem az ügyeskedőkből, és az adócsalókból, hanem azokból a dolgos, szorgalmas, hivatása iránt elhivatott emberekből állt, akik próbáltak kisvállalkozóként abból megélni, amiben jók, amit szeretnek. Boldog embereket láttam, akik ugyan nem kerestek többet havi pár százezer forintnál, vagy éppen csak munka mellett mellékállásban éltek a szenvedélyüknek egy kis kiegészítő pénzért, de ezzel az adónemmel ezt legálisan, becsülettel megtehették és büszkén mondhatták magukról, hogy vállalkozó vagyok!
Sajnálom a veszteségeiteket! Álmok, célok, partneri együttműködések érnek véget. Sajnálom, hogy vagy árat emeltek, vagy lehúzhatjátok a rolót. Itt állunk egy válság küszöbén (vagy talán már benne?), de tőletek most várják el, hogy minimum háromszor annyi adóterhet cipeljetek, mint eddig. Dönteni kell: árat emeltek, bízva benne, hogy lesz, aki képes megfizetni benneteket, vagy hagyjátok az egészet a francba és lemondotok mindarról, amiért éveken át dolgoztatok.
Sajnálom, hogy a háború, a válság, a kormány által egyre jobban gerjesztett infláció árát nem az Andrássy út NER palotáinak lakói, hanem ti fizetitek meg!
S persze azt is sajnálom, hogy egy rossz, átgondolatlan, buta törvény hatására olyan emberek esnek ki a KATA hatálya alól, akik joggal tartoznak oda, és olyan emberek maradnak benne jobb feltételekkel, akik sokkal inkább visszaéltek az adónemmel, mint azok, akik céges ügyfeleknek számláztak.
Hiszem, hogy meg kell adni, ami az államnak és a nemzetünk közösségének jár. Hiszem, hogy egy ország akkor képes előre menni, ha megvan a szándék a közös hozzájáruláshoz. Tehát nem az adócsalókkal és az ügyeskedőkkel vagyok! Az átlag, becsületes kis adózókért viszont fáj a színem!
A trénerért, akinek olyan bizonytalan a bevétele, mint a kutya vacsorája, így időről időre az 50.000 forintot is nehéz volt kifizetni. A szaktanárért, aki egyszerre 6 iskolában tanít, mindenhol heti 2-3-4 órát. Hiába jó szakember, senki sem foglalkozhatja főállásban, mert „nem éri meg” 2-3 óráért tartani, s akkor sem fizetnek neki egy forinttal sem többet, ha szeptembertől adóra megy el az inge-gatyája.
Az ötvös mesterért, aki abból élt, hogy díszgyűrűket készített egyetemeknek, önkormányzatoknak. A kutatókért, akik egyszerre több helyre dolgoztak be. Az orvosokért, akik vállalkozóként számlázták az éjszakai ügyeletet.
A tűzoltókért és rendőrökért, akik a szerény kis fizetésüket másodállásban KATA adózóként egészítették ki mindössze 25.000 forint adó megfizetése mellett. A varrónőkért, a rendezvényszervezőkért, a dekoratőrökért, a lemezlovasokért, a fotósokért, videósokért…. a lista végtelen.
Annyian, de annyian vagytok, akik jóra, jó célra használtátok a KATA adta kedvezményeket.
Vérzik értetek a szívem! Talán az ország költségvetése szeptembertől gazdagabb lesz pár milliárd forinttal – bár ebben sem vagyok biztos – az viszont garantált, hogy a nemzet jó szakembereket, különleges álmokat és nagy álmodókat veszít majd!
Vajon megéri? Megéri feláldozni több százezer magyart?
