Ahogy megírtuk, pénteken nem mindennapi jelent zajlott az ATV-ben. Baranyi Krisztina egyszerűen nem volt hajlandó a Fidesz propaganda médiának, a Pesti Srácok vendégkérdezőjének válaszolni (ezt itt lehet megnézni)
A Ferencvárosi polgármester akciója, hirtelen ráébresztette Fürjes Balázs nevű főfideszest, hogy ő mennyire is aggódik a sajtó szabadságért. Fürjes az ATV interjú után egy levélbe kérte számon Baranyit, miért nem válaszol a propaganda média munkatársainak (alább olvasható a Fürjes levél).
Baranyi Krisztina, azonban nem hagyta szó nélkül Fürjes Balázs levelét, elégé világosan megírta az államtitkárnak, hogy pontosan milyen médiát is véd és a Fideszék milyen médiumoknak nem szoktak válaszolni.
Hogy érthető legyen a Fürjes-Baranyi közéleti diskurzus mindkét levelet változtatások nélkül leközöljük.
Fürjes Balázs levele Baranyi Krisztinának:
Nyílt levél Baranyi Krisztinának, Ferencváros polgármesterének a szabadságjogok védelmében
Tisztelt Polgármester Asszony!
Az elmúlt években Ferencváros és Budapest érdekében többször is értelmes, megoldáskereső párbeszédet tudtunk folytatni egymással. Ez normális: a budapestiek érdeke az, hogy a város fejlesztéséért felelős szereplők konkrét kihívások kapcsán akkor is megtalálják az együttműködés útját, ha egyébként éles politikai vitáik vannak.
Személyes együttműködésünk eredménye, hogy az Ön javaslatait is megvalósító, színvonalas kortárs szabadidős és zöld park épülhet a Ferencvárosban a Nemzeti Atlétikai Központ mellett, valamint az is, hogy a kormány több mint 5 és fél milliárd forinttal támogatja a Mester utcai szakrendelő bővítését és felújítását.
Összefogásunknak köszönhetően 1,2 milliárd forintos kormányzati támogatással elindulhat a Soroksári út-Koppány-Földváry utcák által határolt – borzasztóan leromlott állapotú – terület rehabilitációja, és ezzel több mint 50 ferencvárosi család kaphat esélyt egy jobb életre. Ön a napokban is korrektül elismerte, hogy a kormány állja a szavát, betartjuk, amiben megállapodtunk, haladnak közös dolgaink.
Tettekkel tudtuk bizonyítani tehát, hogy Budapest nem csatatér, és hogy a fővárosi önkormányzatok és a kormány konstruktív együttműködése sokkal hasznosabb a budapestiek számára, mintha csak azt keresnénk, miben nem értünk egyet.
Pedig vitánk akad bőven! Ön progresszív baloldali politikus, én nemzeti szabadelvű meggyőződést vallok. A világ számos dolgáról teljesen mást gondolunk. De mindig volt bennünk kölcsönös nyitottság és előítélet-mentesség ahhoz, hogy a budapestiek érdekében a konkrét ügyekben együtt keressünk megoldásokat. Nagyra becsülöm azt is, hogy Ön, a budapestiek és egy nemzeti ügy, a 2023-as atlétikai világbajnokság sikere érdekében a kormánnyal való együttműködést választotta akkor is, amikor ezért Önt a baloldalon sokan kollaboránsnak bélyegezték.
Éppen ezért értetlenül állok azelőtt, hogy Ön egy kormánykritikus televízió, az ATV stúdiójában, ahol egyébként gyakori vendég, nem volt hajlandó válaszolni a három Önt kérdező riporter közül a Pesti Srácok újságírójának kérdésére. Sőt, a kérdező lapját hazugnak minősítette, megkérdőjelezte a riporter újságíró voltát és kérdőre vonta a televíziót, hogy az hogy engedhet be „olyan embereket, akiknek az újságíráshoz, a szakmához nulla közük van”.
Vagyis Ön választott politikusként erőteljes jelzőkkel minősített több szerkesztőséget is, korlátozta egy újságíró szólásszabadságát és megkérdőjelezte az adott televízió szerkesztői szabadságát. Megsértve ezzel a tv és online lap nézőit és olvasóit is.
Polgármester asszony, tisztelettel arra kérem, hogy fontolja meg a vélemény- és szólásszabadságot, a sajtó szabadságát korlátozó álláspontjának felülvizsgálatát, a sérelmet szenvedett nézők, olvasók, szerkesztőségek, újságírók megkövetését!
Egészen biztos, hogy az ATV és a Pesti Srácok közönsége soraiban mindenféle embert találunk. Idősebbet, fiatalt, jobb- és baloldalit, budapestit és vidékit, családosat és egyedül élőt, nőt, férfit, hívőt és ateistát egyaránt. Olyan ferencvárosit, aki Önre szavazna, és olyat is, aki nem. Mert mi, magyarok sokfélék vagyunk.
Szabadságunk lényegéhez tartozik, hogy e különbségeknek szabad lenniük. Hogy sokféle vélemény létezik, és demokráciában élve tolerálnunk kell az irányunkban kritikus, velünk vitázó véleményeket és azok megfogalmazóit is. Én magam azért is szoktam interjút adni a kormánnyal rendkívül kritikus, sokszor elfogult szerkesztőségeknek is, mert úgy gondolom, hogy e szerkesztőségek nézőit, hallgatóit, olvasóit, vagyis a magyar választókat tiszteljük meg azzal, ha válaszolunk a kérdésekre. Akkor is, ha az adott médium által közvetített értékrenddel, politikai nézetekkel a legkevésbé sem értünk egyet.
A médiának, legyen az bármilyen beállítottságú is, alapvető feladata a tájékoztatás, a kérdezés, a különböző nézőpontok bemutatása. Ebben mi, politikusok úgy segíthetünk, hogy válaszolunk a feltett kérdésekre. Önnek természetesen joga van egyes médiumok iránt szimpátiát, mások iránt ellenérzést táplálni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem baloldali privilégium. A szólás szabadsága a baloldalt és a jobboldalt egyaránt megilleti, a magyar embereknek pedig joguk van sokféle véleményt, álláspontot megismerni.
Kérem ne segédkezzen annak a rossz hagyománynak a feltámasztásában, miszerint csak a baloldalt illeti a szólás szabadsága és csak a baloldalnak lehet igaza közéleti kérdésekben! Ez kirekesztő, antidemokratikus és megalapozatlan álláspont lenne.
Szabadságjogaink, a szólás- és véleményszabadság, a sajtó szabadságának tisztelete miatt fontos, hogy ne utasítsuk vissza, ha kritikusan kérdeznek minket, még ha esetleg ellenszenvvel is viseltetünk a kérdezővel szemben. Mert nem a kérdező személye, pártszimpátiája, hanem a hallgatóság, Magyarország polgárai számítanak. Ebben a konkrét esetben a Pesti Srácok olvasói és az ATV nézői. Minden politikai és véleménykülönbségükkel együtt.
Megértésében bízva:
Fürjes Balázs
Baranyi Krisztina válaszlevele Fürjes Balázsnak:
Válasz Fürjes Balázsnak , a Miniszterelnökség államtitkárának a szabadságjogok védelmében
Tisztelt államtitkár Úr!
Tegnap megjelent nyílt levelében arra kér, hogy fontoljam meg “a vélemény- és szólásszabadságot, a sajtó szabadságát korlátozó” álláspontom felülvizsgálatát, valamint kövessem meg “a sérelmet szenvedett nézőket, olvasókat, szerkesztőségeket, újságírókat”.
A “vélemény- és szólásszabadság korlátozásának” vádját őszintén szólva egyáltalán nem értem: senkit nem akadályoztam meg véleményének artikulásában, erre nem is lett volna lehetőségem. A sajtó szabadságát pedig – az Ön állításával szemben – éppen hogy megvédeni igyekeztem.
És most ugyanerre biztatom Önt is. A kormánypárti nyilvánosságban különösen elterjedt nézet, hogy minden sajtótermék valamelyik politikai erőhöz tartozik, valójában mindegyik a politikai küzdelem eszköze. Akadnak jobbak és rosszabbak, de ténylegesen független egy sem.
Ez a hamis, megtévesztő és éppen a sajtószabadságot aláásó rendkívül káros narratíva a gyökere annak a tévedésnek, amely alapján Ön a sajtó és így a nézők, olvasók megsértését látja akkor, amikor úgy döntök, hogy pártpropagandistáknak és főleg szennymédiának nem nyilatkozom.
A határ ugyanis nem a különböző világnézetű orgánumok, hanem a sajtó és az agitprop-eszközök között van. A leginkább talán liberálisnak mondható és (az MTVA helyett) közszolgálati tevékenységet is folytató Telex vagy 444, a jobboldali Magyar Hang vagy Válasz Online, a progresszív baloldali Partizán vagy Mérce, az óvatosan kiegyensúlyozott RTL Klub, a HVG, a 24.hu, a Magyar Narancs és más lapok, oldalak is mind a szabad sajtó képviselői.
Nézze meg, hogy hogyan számolnak be ellenzéki politikusok, pártok hibáiról, gyengeségeiről. Egyikkel sem értek egyet minden kérdésben, ők végképp nem egymással, de ez nem változtat a státuszukon és így a viszonyunkon sem: ha kérdeznek, akkor válaszolok, ami választott vezetőként munkaköri kötelességem is.
A szabad sajtó lehetőségei 2010 óta drámaian szűkülnek, a független oldalak, szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, de ma még azért léteznek. Ezzel szemben folyamatosan növekszik azoknak a felületeknek a száma, amelyeket közvetlenül Rogán Antal propaganda minisztériumából szerkesztenek.
Mind a ketten tudjuk, hogy tényleg közvetlenül, hogy tényleg megírják helyettük a náluk megjelenő mondatokat, hogy szó szerint lediktálják nekik a kérdéseket, amiket adott esetben Önnek vagy nekem kell feltenniük. Ők nem újságírók, a munkájuk eredménye nem sajtó.
A szabad sajtót szétverő propaganda oldalak minősített esetei a szennyoldalak. Ezek jellemzője, hogy elsődleges tevékenységük az egyszerű uszítás. Xenofób, rasszista vagy rasszizmusba hajló agitáció mellett, minden alapot nélkülöző hazugságok terjesztésével vesznek részt poltikai lejáratókampányokban.
A vesztes rágalmazási perek miatt kifizetendő büntetéseket előre kalkulálják a költségvetésükben és az így keletkező pénzügyi veszteségeket célzott állami hirdetések és más rejtett állami támogatások, tehát valamennyiünk adóforintjai fedezik.
Az ötvehatosokat meggyalázó névbitorlással Pesti Srácoknak nevezett oldal a szennymédia iskolapéldája.
Olyan iskolapélda, amely jóideje minden évben második az elveszített helyreigazítási pereket tekintve, csak az Origo előzi meg őket. Nem beszélve az elveszített személyiségi jogi, rágalmazási, becsületsértési ügyekről.
Abból kiindulva, hogy Önt másokhoz hasonlóan én is mértéktartó politikusnak ismerhettem meg, kifejezetten meglep, hogy éppen a szennymédia védelmében emel szót, és azt kell feltételeznem, hogy esetleg nem követi a Pesti Srácok munkásságát. Ezzel egyébként nincsen egyedül, a portál olvasottsága rendkívül alacsony.
Hiszen ha követné, akkor tudná, hogy a Pesti Srácokon többek között Aleppo orosz bombázását ukránok által elkövetett támadásként mutatják be, 17 éves diáklányok “riherongyozásának” adnak teret, nemes egyszerűséggel “féregnek” nevezik a független sajtó képviselőit – és ezek csak a közelmúlt példái.
És tudna arról is, hogy a portálon saját rovata van Georg Spöttle-nek, annak a deklaráltan Putyin párti “biztonságpolitikai szakértőnek”, akit saját bevallása szerint korábban minden részletre kiterjedően vizsgáltak át földönkívüli lények.
A sajtószabadság tehát valóban veszélyben van, az újságíróknak valóban egyre nehezebb dolguk van amikor a közügyekről próbálnak megbízható információkat közölni, de ezt nem a kormány megrendelésére fröcsögő és alaptalan rágalmakkal vagdalkozó ufológusok kiszolgálásával orvosolhatjuk, hanem azzal, ha sajtónak a sajtót tekintjük.
Ezért most azt javaslom, hogy gyümölcsöző együttműködésünket terjesszük ki a sajtószabadság védelmére is.
Vállalom, hogy bármelyik médium kérdéseire válaszolok, amelyik érdemi kérdéseket tesz fel Orbán Viktornak a putyinista Oroszországgal kialakított viszonyáról, a pedagógusok követeléseiről és helyzetéről, vagy a tervezett Fudan beruházás indokoltságáról.
Aki ezekkel a mindannyiunk számára meghatározó kérdésekkel szembesíti a kormányfőt, az bizonyítja, hogy újságíró.
Kérem, hogy csatlakozzon hozzám és csak olyan orgánumokat kezeljünk sajtóként, kizárólag azokkal a valódi újságírókkal álljunk szóba, akik a fenti témákban kérdéseket (valódi kérdéseket, nem előre egyeztetetteket) tesznek fel az ország legnagyobb közhatalmú szereplőjének, a miniszterelnöknek. Nekik viszont mindig álljunk rendelkezésükre.
Kezdeményezzük együtt, kormánypárti és ellenzéki politikusként, hogy csatlakozzon hozzánk valamennyi politikus, védjük meg együtt a magyar sajtót! Államtitkár Úr, ahogy az tegnapi levelének barátságos hangvételéből is kiolvasható, 2022 Magyarországán, az egymással gyakorlatilag szóba sem álló szekértáborok, politikusok világában most kivételes lehetőség adódik előttünk.
Ezért szeretném megragadni az alkalmat és jószolgálati tevékenységre kérni a magyar politikai nyilvánosság érdekében. Bizonyára Ön is ismeri nyilvánosságunk egyik tragikumikus toposzát, a képviselői irodaház előtt és a parlament folyosóin a sajtó (a valódi sajtó) munkatársai elől menekülő fideszes képviselőt, kormánytagot.
Kérem, hogy a sajtószabadságért ezúton megkezdett közös erőfeszítéseink részeként juttassa el hozzájuk az eredetileg nekem írt nyílt levelének következő sorait:
“Szabadságjogaink, a szólás- és véleményszabadság, a sajtó szabadságának tisztelete miatt fontos, hogy ne utasítsuk vissza, ha kritikusan kérdeznek minket, még ha esetleg ellenszenvvel is viseltetünk a kérdezővel szemben. Mert nem a kérdező személye, pártszimpátiája, hanem a hallgatóság, Magyarország polgárai számítanak”.
Magam se fogalmazhattam volna meg pontosabban.
Üdvözlettel,
Baranyi Krisztina
