Fekete-Győr András, a Momentum képviselője egy Facebook posztban összegezte az amerikai elnökválasztás eredményét: Orbán havrjának, Trumpnak a jelöltjei csúnyán leszerepeltek, ezzel Orbán ismét rossz lóra tett.
Nagy károkat okozott Orbán Viktor Magyarországnak azáltal, hogy hazánk érdekérvényesítő erejét egy populista szélhámostól, Donald Trumptól tette függővé. A Biden-adminisztrációtól teljesen elvágta magát, meg sem próbálta rendezni a politikai kapcsolatokat. Hogy ez mennyire szűklátókörű politika volt a részéről, az most fog csak igazán kiderülni, hogy a trumpista jelöltek látványosan kapnak ki Amerikában.
A kormányfő mindent egy lapra, Trumpra tett fel az utóbbi években. Mintha nem is számolt volna azzal a lehetőséggel, hogy kikaphat, hanem azt hitte volna, hogy olyan állandó része marad az amerikai politikának, mint ő a magyarnak, vagy Putyin az oroszénak.
Orbán Viktornak a nyugati demokráciákba vetett hitetlenségéről és nihilizmusáról árulkodik, hogy ezt az Egyesült Államokról is elhitte. Pedig az utóbbi hónapokban pont hogy nem a demokráciák gyengeségéről, mint inkább az erejéről bizonyosodhatott volna meg.
Jair Bolsonaro bukása, illetve a Putyinnal szemben felsorakozó nyugati egységfront mind azt mutatják, hogy tévednek azok, akik temetik a liberális demokráciákat.
Egy világviszonylatban kisebb országnak, mint amilyen Magyarország, nem személyekkel, hanem országokkal kellene jó viszonyra törekedni. Ezt diktálja a nemzeti érdek. Azért fontos ez, mert az olyan demokratikus berendezkedésű országokban, mint amilyen az Egyesült Államok, csak idő kérdése, hogy mikor váltják le a politikai vezetést.
A magyar kormánynak a mindenkori amerikai vezetéssel kellene jó viszonyra törekednie, párthovatartozástól függetlenül, hogy megőrizze az országaink közti jó és gyümölcsöző együttműködést, nem a kor pillanatnyi populistáival, ha nem akarja a kapcsolatok végleges megromlását kockáztatni.
A miniszterelnök ezt rúgta fel, amikor a 2016-os elnökválasztás során látványosan lándzsát tört Donald Trump mellett. Azt gondolhatta, hogy nem kockáztat semmit, elvégre eléggé megromlott addigra a viszonya a demokratákkal. Csak azt „felejtette” el, hogy a saját politikai kapcsolatai nem azonosak Magyarországéval.
Jó esetben legalábbis biztosan nem. Az, hogy Orbán Viktor nem érzékelte a kettő közötti különbséget (vagy ha érzékelte is, nem érdekelte), károkat okozott Magyarországnak. Emiatt kerültek mára sosem látott mélypontra a magyar-amerikai kapcsolatok.
A diplomácia nem játék. Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az alapján válogassa meg a szövetségeseit, hogy ki szimpatikus a mindenkori miniszterelnöknek, és ki nem. Sokszor elmondtuk már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: Magyarország nem egyenlő a kormányával. Olyan vezetőkre van szüksége az országnak, akik értik ezt, és nem a saját pillanatnyi politikai érdeküktől teszik függővé hazánk jövőjét.
