Havas Henrik legújabb Facebook történetében egy szilveszter élményét meséli el, aminek a tanulsága a mai fityeszes slepre nézve: amikor azt hiszed nagy király vagy, közben egy 6 éves totális idiótát csinál belőled. Íme, Havas Henrik története változtatások nélkül:
Az asszisztensnő utánanézett, ezért biztosan tudom, hogy 1976 és 1979 között egyszer együtt szilvesztereztem Pullai Árpáddal, a közlekedési és postaügyi miniszterrel (1976-ban nevezték ki, én pedig 1979-ben már a rádiónál dolgoztam).
A Volán 2. sz. üzemegységének Szakszervezeti Bizottsága jóvoltából szilvesztereztünk Havasnéval, meg a két gyerekkel valahol a Balaton déli partján, egy vállalati üdülőben.
Emlékszem, jeges volt az M7-es, de a Trabant a nyári gumikkal is állta a sarat. Emlékeim szerint két-három emeletes lehetett az üdülő, volt lift, de szilveszter délután már nem használhattuk, mert a személyzet Pullai elvtársat várta.
A miniszter egy különteremben vacsorázott, de mi, egyszerű Volán dolgozók nem nagyon foglalkoztunk vele. Annál inkább azzal a két huszonéves sráccal, akik gyönyörű barátnőkkel ültek egy külön asztalnál és nem a menüt kapták, hanem étlapról rendelték a kaját. A szállodaigazgató whiskyvel kínálta a srácokat, Martinivel a lányokat.
Én és az üzemi üdülő vendégei egységesen utáltuk a srácokat, meg a barátnőiket. Láttuk ugyan azt is, hogy a pincérek egymás után hordják be Pullai elvtárséknak a sülteket, a malacot, a kocsonyát és persze a válogatott italok mellé az akkor ritkán látott narancsot, banánt, sőt még ananászra is emlékszem.
Másnap reggel a megjelölt időben az étterem előtt sorakoztunk fel, de egy pincér azt mondta, hogy várnunk kell, mert Pullai elvtársék még reggeliznek. Jó félóra múlva beengedtek minket, választhattunk a szalonnás rántotta meg a tükörtojás között, a teának nem volt alternatívája.
A nép egyszerű gyermekei (köztük a Havas család) egykedvűen ették a reggelijüket, amikor megjött a két fiatal srác (a pincérek addigra elárulták, hogy két orvosról van szó) a gyönyörű barátnőkkel, leültek a külön asztalukhoz, aztán csak azt vettük észre, hogy a pincérek sonkát hoznak nekik, bőrös virslit frissen reszelt tormával, a lányoknak mazsolás kalácsot kakaóval, sőt, ott az asztalnál hámoztak nekik narancsot meg mandarint.
Kurva nagy lett a csönd, meredten néztük, hogy mi folyik ott a külön asztalnál és akkor ebben a nagy csendben egyszer csak megszólalt, mit megszólalt, felüvöltött a 6 éves fiam, hogy ,,Apa, ezt mind a miniszter hagyta nekik?”
Szerintem a nap hőse a fiam volt, szegényt mindenki megállította, simogatták, puszilgatták, csokival meg rágóval tömték. A két orvos gyerek és a barátnőik meg eltűntek.
Tanulság nincs, legfeljebb annyi, hogy gondold meg, mielőtt zabálni kezdesz!
