Kulka János az ismert színészlegenda a Nők Lapja legújabb számban adott egy terjedelmes interjút, a stroke-on átesett színművész a lapnak beszélt a mindennapjairól, szerinte egy durva világban élünk.
Kulka János elmondta, hogy nem változott az állapota. „Beteg vagyok, állandó fáradtságot érzek, vannak szavak, melyeket nehezen mondok ki. A nem szűnő fájdalom is megvisel. A jobb kezem gyenge.”- fogalmazott a színész
Kulka János szerint evesen látogatják, volt kollégái, barátai szerinte megfelejtkeztek róla: ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem- szögezi le
Kulka hozzáteszi, hogy azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból fölléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok. Szégyellem magam- mondja
De azért vannak emberek, akik keresik Kulka társaságát: Kováts Adél néha fölhív. Olyankor örülök. Csákányi Eszter, ő rendszeresen. Vele sokat beszélgetek. Tájékozott, okos, hisztis, szomorú, vicces, nagyon jó ember, igazi barát!
Kulka a jelenkori állapotokról is beszél: a falakon kívül durva a világ. Aki az utcán kedves volt, most elfordul. Nem köszönnek rám, mint régen. Rossz ez. Változott a világ. Durvák az emberek. Talán félnek. Sok a baj. Háború. Infláció. Máskor beszólnak. Olyankor mosolygok, és megyek tovább. Szörnyű! És én ebben a világban még sokkal rosszabbul érzem magam.
Arra a kérdésre, hogy telik a napja, így felelt: Üresek a napok. Sétálok Bercivel, híreket olvasok, teniszt nézek, és csak úgy nézek magam elé. Nincs semmi. Telik egyik nap a másik után. Mint mondta, megunta korábbi hobbiját, a festést, leszerelte a bokszzsákot, és már kertje sincs, mivel elköltözött.
Kulka János elárulta, nem szokott dühös lenni. „Stroke-os voltam. Már megnyugodtam. Azt mantrázom: megérdemeltem” – fogalmazott, de arra a kérdésre, hogy mi bűne volt, úgy válaszolt: „Semmi”.
Kedves voltam, és talán jó színész is. Viszont félelmem, szorongásom volt. A szöveg elfelejtésétől görcsösen rettegtem. Viszont azt mondja, sosem bakizott, „ez általános félelem, megfelelési kényszer volt”.
Kulka arról is beszélt, hogy pályáról arra a legbüszkébb, hogy talán jó színész volt. „Hogy szépen énekeltem. Hogy gyerekként, nyolcévesen, már ott voltam a III. Richárdban a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásán. De ha elfelejtettek, az se baj. Elfogadom. Nyugodt vagyok.”- fogalmaz
