Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke Facebook-bejegyzésében hívta fel a figyelmet a magyar és lengyel árszínvonal közötti különbségekre, különösen az alapvető élelmiszerek terén. Érdekes, hogy ezt a közleményt a sajtó jelentős része nem hozta le, Magyar Péter erre is felhívta a figyelmet.
A politikus szerint a lengyel árszint jóval kedvezőbb, miközben a minimálbér is magasabb, mint Magyarországon.
Magyar Péter posztjában kiemelte, hogy Lengyelországban a minimálbér 1000 euró, míg Magyarországon mindössze 686 eurónak megfelelő összeg. Ez több mint 45%-os különbséget jelent a két ország legalacsonyabb jövedelmei között.
Alapélelmiszerek árai: döbbenetes különbségek A politikus példaként említette a cukor árát: Lengyelországban 1 kg cukor kevesebb, mint 290 forint, Magyarországon az akciós cukor ára is 370 forint körül mozog, teljes áron pedig akár 490 forintot is elérhet.
Ezen túlmenően Magyar Péter több alapvető élelmiszer árát is összehasonlította: Mini bagett: Lengyelországban 120 forint, Magyarországon 186 forint. Zöldségek és gyümölcsök: Lengyelországban az ÁFA 5%, Magyarországon 27%, amit még 4,5%-os kiskereskedelmi különadó is terhel. IEgyéb termékek: Lengyelországban olcsóbb az étolaj, a só és a sajt is.
ÁFA és adók szerepe az árakban Magyar Péter hangsúlyozta, hogy az árkülönbségek egyik legfőbb oka az eltérő adópolitika. Magyarországon az élelmiszerek áfája Európa legmagasabb, 27%, míg Lengyelországban csupán 5%. Ezt tovább súlyosbítja a magyar kiskereskedelmi különadó, amely a termékek árát tovább növeli.
Miért olcsóbb Lengyelországban az élet? A bejegyzés arra is rámutat, hogy a lengyel árszínvonal nemcsak az alacsonyabb adóterheknek, hanem a hatékonyabb gazdaságpolitikának is köszönhető. Magyar Péter szerint Magyarországon az infláció és az adóterhek kombinációja olyan helyzetet teremtett, amelyben a vásárlóerő jóval alacsonyabb, mint Lengyelországban, annak ellenére, hogy a két ország gazdasági helyzete sokáig hasonló pályán mozgott.
A 100 pontos kérdés: Magyar Péter bejegyzése zárásként elgondolkodtató kérdést vet fel: ha Lengyelországban magasabb bérek mellett is alacsonyabb árakat tudnak biztosítani az alapvető élelmiszerek esetében, mi akadályozza Magyarországot abban, hogy hasonló modellt kövessen?
