Pintér Sándor belügyminiszter egy Telexnek adott nyilatkozatában azt állította, hogy a magyar gyermekvédelmi intézmények 85 százalékában elfogadhatóak a körülmények. Azonban a valóság sokkal összetettebb, és a szakértők, valamint civil szervezetek szerint ez a kijelentés messze van a gyermekvédelem problémáinak valóságos értékelésétől.
Pintér szerint a gyermekvédelmi rendszerben a legtöbb intézményben „átgondolt, hibátlan gyermeknevelés” zajlik, ám elismerte, hogy vannak területek, ahol javítani kell. Bár a belügyminiszter látogatásai során nyilvánvalóan pozitív példákkal is találkozott, a teljes rendszerre vonatkozó általánosítás számos szakértő szerint téves.
Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vezetője például felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók túlterheltek, az állami gondozásban élő gyermekek pedig gyakran stabilitás és megfelelő figyelem nélkül maradnak. Egyes intézményekben évente a dolgozók 60-70 százaléka lecserélődik, ami tovább mélyíti a gondozás problémáit.
A gyermekvédelmi rendszer kapcsán az elmúlt években több botrány is napvilágra került. A bicskei gyermekotthonban történt visszaélések példája rávilágított arra, hogy az állami gondoskodásban élő gyermekek biztonsága nem mindig garantált. Az ügy nyomán kártérítési perek és tüntetések is szerveződtek, amelyek a rendszer átfogó reformját követelték. Pottyondy Edina aktivista például „látszatintézkedések helyett” teljes átalakítást sürgetett, és a Gyermekjogi Civil Koalíció is egyetértett abban, hogy pusztán jogszabálymódosításokkal nem lehet érdemi változást elérni.
A szakemberek szerint a jelenlegi körülmények messze nem felelnek meg azoknak az elvárásoknak, amelyek a gyermekvédelem alapvető céljaiból fakadnak. Dr. Katonáné Dr. Pehr Erika jogász adatai szerint nem csupán 15 százaléknyi hiány mutatkozik az anyagi és személyi feltételekben, hanem a rendszer egésze alapvető alulfinanszírozottságot és szerkezeti problémákat szenved.
Ezen problémák következményeként az állami gondozásban élő gyermekek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, ahol az alapszükségleteiken túl sem érzelmi támogatást, sem megfelelő fejlesztési lehetőségeket nem kapnak.
Gyurkó Szilvia szívszorítónak találja, hogy a belügyminiszter optimista kijelentései elfedhetik a valós problémákat. „Bekerülnek az állami gondoskodás rendszerébe, ahol nincs kiszámíthatóság, nincs stabilitás, nincs figyelem” – mondta. Szerinte a traumatizált, speciális szükségletekkel rendelkező gyermekek ellátása megfelelő politikai szándék és források nélkül továbbra is súlyosan elmarad az elvárhatótól.
A gyermekvédelem kérdése nem csupán egy statisztikai adat vagy politikai nyilatkozat témája, hanem a jövő generációinak biztonsága és boldogulása múlik rajta. Míg a belügyminiszter szerint a helyzet nagyrészt elfogadható, a szakértők és civilek szerint a valóság ennél sokkal árnyaltabb – és több figyelmet, forrást, valamint elkötelezett politikai szándékot igényel. Vajon elérkezik-e az idő, amikor nemcsak a számok, hanem a gyerekek valódi élete is azt mutatja majd, hogy a magyar gyermekvédelem tényleg a gyermekek érdekeit szolgálja?
