Hosszú évek vitái után új fejezet kezdődhet a Norvég Alap és Magyarország viszonyában. A magyar uniós elnökség keretében tartott brüsszeli megbeszélésen sikerült megállapodásra jutni az Európai Bizottság és a Norvég Alap országai között az alap forrásainak újraindításáról – értesült a Szabad Európa. Ez előkészítheti a 2021 óta szünetelő alap működésének folytatását, és akár még idén megkezdődhetnek a kétoldalú tárgyalások Norvégiával.
Régóta húzódó konfliktus
A Norvég Alap, amelyet Norvégia, Liechtenstein és Izland finanszíroz, a kevésbé fejlett uniós tagállamok gazdasági és társadalmi felzárkózását szolgálja. A támogatásért cserébe ezek az országok szabad hozzáférést kapnak az uniós piachoz. A támogatás hétéves ciklusokra oszlik, azonban Magyarország és Norvégia között már a 2014–2021-es időszakban konfliktus bontakozott ki.
A vita lényege a civil szervezeteknek szánt források elosztásában rejlett. Norvégia ragaszkodott ahhoz, hogy a támogatások kezelését egy kormányfüggetlen civil konzorcium irányítsa, míg a magyar kormány vétójogot követelt a pénzek elosztásában. A kompromisszum hiánya miatt Magyarország végül lemondott a 75 milliárd forintnyi támogatásról, és a 2021–2028-as ciklusra sem sikerült megállapodásra jutni.
Brüsszeli áttörés
A mostani tárgyalások áttörést hoztak. Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára és Espen Barth Eide norvég külügyminiszter vezetésével olyan keretrendszert sikerült kialakítani, amely lehetővé teszi az alap újraindítását. Ennek egyik fontos eleme, hogy a civil szervezetek támogatását különválasztják a többi forrás elosztásától.
A Szabad Európa szerint az Európai Bizottság fogja ellenőrizni a civil támogatások elosztási mechanizmusát, ami csökkentheti a korábbi feszültségeket. Egy norvég forrás úgy nyilatkozott: „Nyitottak vagyunk a magyar partnerekkel való együttműködésre, de ragaszkodunk a transzparens és kormányfüggetlen pénzelosztáshoz.”
Mi várható?
Az alap újraindítása jelentős támogatásokat jelenthet Magyarországnak a gazdasági és szociális fejlesztések terén. Azonban a tárgyalások sikere nagyban múlik azon, hogy a magyar kormány és a donorországok mennyire tudják fenntartani a kölcsönös bizalmat, különösen a civil források átlátható kezelése terén.
Ez az előrelépés nemcsak gazdasági szempontból fontos, hanem jelképes jelentőséggel is bírhat. A megállapodás a nemzetközi kapcsolatokban is azt üzenheti, hogy a párbeszéd és a kompromisszum továbbra is működőképes eszköz, még a legnehezebb helyzetekben is. A következő hónapok tárgyalásai fogják eldönteni, hogy a megállapodás hosszú távon is eredményes lesz-e.
