Balog Zoltán, a Fidesz egykori minisztere, jelenlegi református püspök két hete érkezett Salgótarjánba, hogy részt vegyen a helyi gyülekezeti ház ünnepélyes avatásán. A látogatás azonban nem múlt el eseménytelenül: a püspököt a templom kertjében tiltakozók csoportja fogadta, akik nem hagyták szó nélkül Balog szerepét a közelmúltban kirobbant kegyelmi botrányban. Az ügy, amelybe Varga Judit és Novák Katalin is belebukott, komoly kritikákat váltott ki, és Balog távozását is sokan követelték az egyházból.
Ám nem ebből lett botrány, hanem abból, hogy a tiltakozók szerint a református püspökség eseményeiről beszámoló felületek elferdítették a történteket. Az egyházi oldalak ugyanis meg sem említették a demonstrációt, és a templomkertben zajló tiltakozók sem jelentek meg a publikált képeken.
Tóth-Beeri Szilvia, helyi gyülekezeti tag és aktivista az ATV Híradójának nyilatkozva elmondta, hogy az egyház kommunikációja a politikai propagandagépezet kiszolgálójává vált. „Nem akarták, hogy megjelenjen a nyilvánosság előtt, hogy vannak tüntetők, demonstrálók” – fogalmazott az aktivista.
A demonstrálók szerint a gyülekezeti ház avatását bemutató képek nem az esemény alatt készültek, hanem egy délutáni, szimbolikus átadásról. „Ez sértő, mert a hitben élő embereket, az egyházközösség tagjait tévesztik meg, mintha itt minden rendben lenne” – mondta Musztács László nyugdíjas jogász.
Az is felháborodást váltott ki, hogy a tiltakozók szerint egy kislányt nem engedtek szerepelni az ünnepségen, és egy helyi művész sem adhatta át személyes ajándékát Balog Zoltánnak.
Balog Zoltán püspöki pályafutása kezdete óta megosztja a közösséget. A kegyelmi botrány különösen súlyos csapást mért hírnevére, mivel az ügy kapcsán sokakban felmerült a politikai érdekek és az egyházi szerepvállalás összeegyeztethetőségének kérdése. Bár a püspök egyes egyházi körökben továbbra is támogatást élvez, sokan úgy vélik, hogy jelenléte és tevékenysége aláássa a református közösség hitelességét.
Az ATV stábjának megkeresésére a református egyház nem reagált, így továbbra is kérdéses, hogyan viszonyulnak a vezetők a kritikákhoz és a demonstrációhoz.
