Egyre több olyan esett lát napvilágot, melyből világosan kiderül, hogy komoly bajok vannak a falvakban. A falu az Orbán-kormány egyik legnagyobb vesztese. Most a Népszavának megszólalt több falusi polgármester, akik nem kímélték a kormányt.
Mind nehezebben tudják megtartani a szakembereket a vidéki polgármesteri hivatalok, s az utóbbi nyolc év kormányzati intézkedései azt mutatják, hogy a Fidesz tudatosan törekedett a helyi „népképviseleti demokrácia” leépítésére – fogalmazott a Népszavának egy ötszáz fős észak-magyarországi kistelepülés polgármestere.
A falusi, kisvárosi ügyintézők javát elcsábították a járások, de a bolti pénztárosi állás is vonzóbb már, mint a községi adminisztrátoré. Előállt már olyan helyzet is, hogy egy óvónő majdnem többet keresett, mint egy kisváros jegyzője.
A települési közigazgatásban dolgozók bérét 2010 óta befagyasztották, miközben a kormányhivatalokban tavaly is emelkedett a fizetés, ugyanazzal a végzettséggel és beosztással az utóbbi helyen 50 százalékkal több pénzt vihet haza egy szakember.
Azt már a Népszavának egy államigazgatási főiskolával harminc éve szabolcsi szülőfalujában dolgozó ügyintéző árulta el, hogy bruttó 280 ezer forintot keres, ha ugyanezt a munkát a kormányhivatalban végezné akkor 120-150 ezer forinttal kapna többet.
Azért marad mégis, mert családjáról, helyben élő idős szüleiről gondoskodik, ráadásul a városban kapható magasabb bér jelentős részét albérletre kellene fordítania. Költözni, ingatlant cserélni nemigen tudna: egy peremvidéki falusi ház árából nemhogy egy pici városi lakást, de olykor még egy autót sem lehet venni.
Vécsi István, a szlovák határhoz közeli borsodi Ricse baloldali polgármestere szerint nem csak az a baj, hogy helyben egyre kevesebb a jó szakember, hanem az is, hogy a fiatalok nem a falvakban tervezik a jövőjüket.
A jegyzők bére ugyan csak néhány tízezer forinttal marad el egy kormányhivatal jogi középvezetőjétől, de a munka jóval több: általában négy-nyolc település gondja-baja tartozik egy-egy körjegyzőséghez. Az a tehetséges diák, aki egy nagyvárosban elvégez egy jogi vagy államigazgatási egyetemet, már nem akar visszamenni a szülőfalujába, hiába lenne égető szükség a tudására.
A legtöbb önkormányzat azonban saját forrás híján kénytelen a központi kvótákra támaszkodni, az állam pedig elég szűkmarkú. – Nem csoda, hogy szinte lehetetlenség új embereket találni a körjegyzőségekbe – mondta egy somogyi falu polgármestere, akinek települése hat másikkal alkot körjegyzőséget. – A hivatalban jelenleg három diplomás dolgozik, de a többieknek is felsőfokú szakképesítésük van.
Az előbbiek közül ketten másfél éven belül nyugdíjba mennek, s teljesen esélytelen, hogy megfelelő végzettségű szakembert találjunk a helyükre. – Éveken keresztül azért küzdöttünk, hogy ne emelkedjen a hozzájárulásunk a közös hivatal fenntartásához – jegyezte meg keserűen egy félezer fős dél-dunántúli kistelepülés polgármestere –, aztán az idén úgy döntöttünk, saját felajánlásként harminc százalékkal megnöveljük a hozzájárulást.
Ellenkező esetben kiürült volna a körjegyzőség: egy adminisztrátor, aki persze, ahogy faluhelyen szokás, vagy hat-hét területért felel egyszerre, közölte, inkább elmegy a diszkontlánchoz pénztárosnak, mert másfélszer annyit kapna nettóban – mondta. –
Az a baj, hogy az illetékesek nem veszik észre, hogy a kisebb falvakban már csak a hivatal maradt, mint a helyi értelmiség gyűjtőhelye – folytatta a polgármester.
Megszűntek az iskolák, bezártak a könyvtárak, nincs orvos. Ha záros határidőn belül nem változik a helyzet a körjegyzőségeken, elmennek a szakemberek, akiket nem lehet közmunkásokkal helyettesíteni, és akkor tényleg le lehet kapcsolni a villanyt: a vidéki-kisfalusi Magyarországnak befellegzett, marad az éberkóma állapot.
Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!
