Szél Bernadett, független országgyűlési képviselő utánajárt, és kiderült, hogy 4500 gyermek kerül állami gondozásba évente, csak azért mert a szülei nem tudnak megfelelő lakást biztosítani. Ez Orbánék valódi családpolitikája, szülj de mire?

Az ellenzéki képviselő egy terjedelmes bejegyzésben számolt be arról, hogy a Fidesz-világ egyik legkegyetlenebb adatát már kinyomozni se volt egyszerű:

Adatkérési kálváriám újabb állomásán végre adatokhoz jutottam. Az EMMI, a BM, az IM, a kormányhivatalok és a NAIH passzivitása után végre a KSH küldött adatokat arról, hogy szám szerint hány gyermek kerül az ellátórendszerbe lakhatási szegénység miatt. Eleve abszurd, hogy szinte közelharcot kell folytatnom a hivatalokkal azért, hogy egy ilyen alapvető információhoz hozzájussak, és akkor még nem beszéltünk arról, mekkora a baj. Mindjárt mutatom.

Aki követi a munkámat, tudja, hosszú hónapok óta próbálom megtudni, mi lesz a gyermekek sorsa ma Magyarországon a szülők lakhatási gondjai, hajléktalanná válása esetén. Az egész azzal kezdődött, hogy tudni szerettem volna, hány gyermeket emelnek ki a családjából amiatt, mert a család utcára került. Válasz helyett a budapesti kormányhivatal vezetője világosított fel arról, hogy ilyen adatokat ne is keressek, mert nincsenek.

Mivel törvény erre nem kötelez senkit, nincs ilyen adatgyűjtés, így maga a kormány sem tudja, hogy hány gyermeket szakítanak el a családjától döntően azért, mert a szülők nem tudják megoldani a család lakhatását. Elvileg nem is fordulhatna elő ilyesmi, mert a törvény tiltja, hogy anyagi okokból fennálló veszélyeztetettség miatt emeljenek ki gyermekeket a családjukból, csakhogy a törvény a gyakorlatban nem működik. A gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyermekek közül minden harmadikat anyagi helyzete miatt szakítanak el a családjától.

A családból való kiemelés ugyanakkor csak a végső eszköz, előtte több állomás van, ami arra hivatott, hogy ezt megelőzze. Persze kérdés, milyen eredménnyel. Mindenesetre, ha a lakhatási okok miatti kiemelések számáról nem is tart nyilván adatokat az állam, a megelőzést szolgáló eszközökről igen. Ezért is fordultam a KSH-hoz, mivel arról vannak statisztikáik, hogy évente hány gyermek kerül átmeneti gondozásba rossz lakhatási körülmények, hajléktalanná válás miatt. Átmeneti gondozásba – ezen belül is: gyermekek átmeneti otthonába, családok átmeneti otthonába, illetve helyettes szülőkhöz – sokféle okból kerülhetnek a gyermekek. Ilyen a családon belüli erőszak, bántalmazás, a szülők akadályozottsága, egészségügyi problémái, szenvedélybetegsége, a gyermek viselkedési zavarai, de ide tartoznak a lakhatási gondok is. Ez az átmeneti gondozásba vétel krízishelyzetben nyújt ideiglenes segítséget, egy, legfeljebb másfél éves elhelyezést, tartós megoldást viszont nem, és a gyermekek egy részénél a későbbi szakellátásba vétel előszobája.

Amit most megtudtam az adatkérés segítségével, az az, hogy pontosan hány gyermek kerül átmenetileg ilyen intézményekbe – akár egyedül, akár a családjával – lakhatási szegénység miatt. A KSH által megküldött adatok szerint 2018-ban az átmeneti gondozásba vett gyermekek száma megközelítette a 8 ezret (7892), ami 2010-hez képest 500 fős növekedést jelent. Ezen belül gyermekek átmeneti otthonában éves szinten 309 gyermeket láttak el lakhatási okok miatt (elégtelen lakhatási körülmények, hajléktalanná válás, kríziselhelyezés), a gyermekkel együtt a szülő/knek is elhelyezést biztosító családok átmeneti otthonában pedig 4020 gyermeket, hasonló okból.

Ez az összes átmeneti gondozásban részesülő gyermek 55 százaléka, vagyis minden második gyermek (és családja) kifejezetten lakhatási okok miatt került ilyen otthonba.7 gyermek került önálló helyettes szülőhöz hajléktalanná válás miatt. A tendencia jellemzően az, hogy egyre több a lakhatási okokból átmeneti gondozásra szoruló gyermek (és család): 2015-ben közel 5 ezer gyermeket láttak el családok átmeneti otthonában, a 2000-es éves közepén ez a szám még 3 ezer volt. Eközben a férőhelyek száma pár százzal nőtt. Ma 4117 férőhely van a csao-kban, és 163 ilyen intézmény van az országban.

Átmeneti otthonként jöttek létre anno a válságba került családok részére, a gyermekek családból való kiemelésének megelőzésére a gyermekek és családok átmeneti otthonai, de ma már egyre inkább a – nem létező – állami lakáspolitika válságtünetei. Nem átmeneti, hanem tartós lakhatási gondokkal küzdő családok kényszerülnek arra, hogy gyermekeikkel családok átmeneti otthonában kérjenek elhelyezést, hogy aztán egyik intézményből a másikba vándoroljanak. Szakemberek szerint a bekerülők 5-10 százaléka tud csak albérletbe költözni, és önálló lakhatást biztosítani a családjának, a többség kering a rendszerben, egyik csáo-ból a másikba vándorol. A kormány mindössze 3,5 milliárd forintot költ éves szinten gyermekek és családok átmeneti otthonainak fenntartására, miközben az ellátórendszerből való kilépéshez semmilyen segítséget nem nyújt.

Sehol nincsenek azok a lakásfenntartási vagy albérlet-támogatások, azok a szociális bérlakások, amik tartós megoldást nyújtanának a gyermekes családok lakhatási problémáira. Az állami lakáspolitika hiányát pedig azok a gyermekek sínylik meg leginkább, akik a biztonságot és állandóságot jelentő otthon élménye nélkül nőnek fel. Ezért küzdök továbbra is egy igazságos lakáspolitikáért, ami alapnak tekinti, hogy minden gyermeknek otthont biztosítson és minden segítségre szoruló családot megfizethető lakhatáshoz juttasson.

 

Köszönjük, ha megosztod a posztjainkat! Az igazság terjedjen, ne a Habony-propaganda!

HÍRHUGÓ – A VALÓDI ELLENZÉKI HANG

Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetsziket és kövess minket Facebookon!

Lemarad a valódi ellenzéki hírekről? Iratkozzon fel a hírküldőnkre, kezdésnek kattintson ide Facebook üzenetküldéshez, majd kövesse az utasításokat (ha vannak). A felugró chat ablakban ha alul megjelenik az "Indítás" gomb megnyomása után írja be, hogy "szia" és küldje el nekünk. (épp, úgy ahogy Facebookon valakire ráír).

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here