Az igazság terjedjen ne a propaganda, ezért megosztom Facebookon:

Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke több száz oldalnyi – közérdekű adatigényléssel megszerzett – adat, jogszabályi hivatkozás, ködös mondat alapján próbálta feltérképezni, elsődleges feladatán kívül (fiatal magyar tehetségek gondozása) mit is csinál az fideszékhez közelinek tartott Mathias Corvinus Collegium Alapítványa- írja a Népszava

Több rekordgyanús teljesítményt is magáénak tudhat a Mathias Corvinus Collegium (MCC). Például versenybe szállhat a legrövidebb idő alatt legtöbb állami juttatást behúzó szervezet címéért, hisz 2020 májusa óta több mint 500 milliárdos adóforint-, ingatlan- és részvényeső eső hullott rá. Illetve sikerrel aspirálhat „a szupergyors vezetőváltás” díjára, mivel papírforma szerint egyetlen délelőtt alatt cserélt kuratóriumi elnököt és fogadott el számos határozatot az irányító testülete (lásd: lentebb).

Persze a felfokozott működés önmagában nem lenne baj, ha energiáját és pénzét a fiatal magyar agyakra és lelkekre fordítaná, de erős látszat szerint csak részben teszi ezt – egyebekben állami vagyont tesz el, és csatornáz majd be magánzsebekbe.

Plasztikus példa erre az a mintegy 36,3 milliárd forintnyi juttatás, melyet a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint augusztus 18-án szíveskedett elfogadni az MCC irányító testülete. Ezt a summát a járványhelyzet kárainak enyhítésére létrehozott gazdaságvédelmi alapból szakította ki a kormány – és az elköltésének mikéntjére készített koncepcióból nem derül ki, hogy közvetlenül szolgálná az elsődleges célt, a tehetséggondozást.

Az összegből a tervek szerint 2020-ban és 2021-ben mintegy 3,8 milliárd ment/megy működési költségekre, míg nagyjából 32,6 milliárdból ingatlanfejlesztéseket menedzsel az MCC. Hivatalosan azért, hogy a tulajdonába adott állami épületeket alkalmassá tegye közfeladatai ellátására.

A legnagyobb falat a pécsi operáció (ez a kormányzati zsargon) beindítása lehet: a baranyai városban összesen majdnem 15,4 milliárd forintot szándékszik költeni az MCC – például egy városi palotát (az egykori Casinót) is helyre hozat. Érdekes, általános kitétel, hogy az alapítvány az épületek átalakítását is kulturális missziónak tekinti, mondván: sok ingatlanban számos építészeti, kulturális emlék található, ezek mentése, bemutatása önmagában fontos feladat. Mindenesetre amíg a palota betöltheti alapfunkcióját, legalább három évet kell várni, a tervek szerint 2024-ben vehetik birtokba a magyar tehetségek.

A második legizmosabb tétel a rév­fülöpi operáció fejlesztése lehet: az MCC mintegy 8,1 milliárd forint hozzáadásával alakítana egy egész évben használható, nagyszámú gyerek befogadására alkalmas tábort és képzési központot. Itt talán a legköltségesebb feladat, hogy a parti épületeket miként lehet folyamatos üzemre (azaz a fűtési szezonra) is áttervezni, hiszen többek között üdülőt és strandot (építményekkel együtt) engedett át az állam.

Továbbá a koncepcióban akad még egy tétel, amit az MCC a központi költségvetésre hárít: az alapítvány azt szeretné – mondván, ez nagyban befolyásolja az ingatlan jövedelemtermelő képességét –, ha valaki (praktikusan az állam) megoldaná, hogy a 71-es út átközlekedhető legyen (ennek a leg­gyakoribb módja az aluljáró-, illetve felüljáró-építés). A többi költés szerényebb, 1 és 2 milliárd forint körül mozog.

Szekszárdon egy 1930-ban sportszékháznak épült, aztán posztmodern stílusban átépített ingatlan szolgálja majd az alapítványt. Zalaegerszegen az 1878-ban felhúzott, többször átalakított régi városháza épülete lesz az MCC otthona (egy időben a Göcseji Múzeum lakott itt).

Szombathelyen egy életét szecessziós lakóépületként kezdő, majd az Állami Gyer­mek­ápolónő Iskola számára át­épített, végül leánykollégiumként működő ingatlan fogadhatja be az alapítványt. Amelyik Miskolcon – a koncepció készültekor még nem talált megfelelő hajlékot – így 457,2 millióért vásárolta meg az Avas Szállót (melynek piaci értékét az ingatlanbecslő 549 millió forintra taksálta).

Az ingatlan könyv szerinti értéke (ez gyakran nem azonos a valós piaci árral) az átadáskor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő nyilvántartása szerint:
Pécs: 234,9 millió
Révfülöp: 289 millió
Szekszárd: 230 millió
Szombathely: 70,2 millió
Zalaegerszeg: 4,79 millió
Budapest: 1,77 milliárd (ebben az esetben az MNV mintegy 543 millió forint értékvesztéssel számol)

Az augusztusi tőkejuttatás után alig négy hónapot kellett várni, hogy befusson egy újabb, nagyobb összeg (ezúttal 94,5 milliárd forint). A kuratórium – amely a december 22-i ülésen ismét úgy határozott, hogy elfogadja a summát – pedig tovább erősítette az ingatlanos lábat: nyolc, száz százalékban az MCC tulajdonában álló ingatlanfejlesztési projektcég létrehozásáról döntött. Hogy esetlegesen nemcsak a meglévő épületeit/létesítményeit kívánja gondozni az MCC, azt jól jelzi, hogy az említett ülésen egy, az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatos kuratóriumi előterjesztési rendszer kialakításáról beszélgettek a tagok.

És hogy mit, illetve milyen kondí­ciókkal fejleszt az MCC, lényegében semmi nem kontrollálja. Egyrészt az állam, miután lényegében az összes jogát a kuratóriumra ruházta (lásd: később), legfeljebb adhat, de nem nézhet az alapítvány körmére. Másrészt az úgynevezett vagyonkezelői alapítványokat – és az MCC is e kategóriába tartozik – ügyesen kimozgatta a kormányzat a közbeszerzési törvények hatálya alól.

Ha „egyszerű” közalapítvány lenne, akkor vonatkoznának rá az említett jogszabályok, de mivel nem az állam gründolta, hanem a kormány a már meglévő Tihanyi Alapítványba szállt be, és az hozta létre az MCC-t, így nem kell bíbelődnie a hazai közbeszerzési előírásokkal. Az más kérdés, hogy az uniós szabályozás alatt nem tudna elcsúszni az MCC, ugyanis az európai közösség normája szigorúbb – lényege, hogy ha egy kormányzat többségi módon képes befolyást gyakorolni egy alapítványra (például úgy, hogy a vagyoni hozzájárulás többségét a kabinet adja – márpedig az MCC esetében ez megáll), akkor érvényesíteni kell a közbeszerzési normákat.

Csakhogy a kabinet kijogászkodta az MCC-t a transzparens, a pénzek költését átláthatóbbá tévő szabályok alól, amikor tavaly átírta a közbeszerzési törvényt. A változtatás egyszerűen azt mondja ki, hogy a magyar jogrendben az nem minősül kormányzati befolyásnak, amennyiben a költségvetésből pénzt lapátolnak be egy úgynevezett vagyonkezelői alapítványba.

És a történet itt véget ér: hogy mely cégekkel és mennyiért fejleszt­tet/építtet ingatlant az MCC, nem tartozik senkire.

Miközben majd’ egy éve cidrizve várta az ország, mekkora is lesz a baj, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) arra készült, hogy ügyesen megfogja az Isten lábát. Egészségügyi válsághelyzet kellett csak hozzá, de az ezzel járó veszélyhelyzeti jogrendnek (és a parlamentáris kontroll lecsavarásának hála) 2020 a megtáltosodás éveként vonulhat be az MCC történetébe. Erről vajmi keveset tudhatott az MCC-t fenntartó Tihanyi Alapítvány (TA) kuratóriuma még az év elején.

A január 29-i ülésén, amelyet Lánczi András elnök vezetett, a kuratórium akkoriban a második éve létező beregszászi regionális központ mellett a sepsiszentgyörgyit és a debrecenit tervezgette, és a középiskolás program eredményes toborzásának örvendett: 1376 fiatalból 381-et sikerült megnyerni a határon túlról, Erdélyben és a Felvidéken külön kampányt folytattak. Az Erdélyi Politika Iskola 17, a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző 16 résztvevővel működött az idő tájt. A Migrációkutató Intézet is sikeres – tájékoztatta a grémiumot Szalai Zoltán ügyvezető igazgató-kurátor –, külföldi terepkutatáson, tanulmányutakon vesznek részt, kurzusokat tartanak az MCC-n, és tető alá hoztak egy terrorizmus­konferenciát is.

A könyvkiadásban is gurítottak egyet: Giró-Szász András volt századvéges, egykori kormányszóvivő kötete mellett kiadták fordításra Grégor Puppinck francia alkotmányjogász, Soros- és melegházasság-ellenes keresztény szószóló kötetét, valamint Tilo Schabert német politológusét, aki az MCC konferenciáján erősítette a kormány migránsellenes üzenetét. De kimondottan ez volna a Collegium lényege: „magyar érdekeket képviselő patrióta nemzedék létrehozása”.

A magyar érdek: nos, nem nehéz kilogikázni, az MCC gyökereit, kuratóriumának összetételét ismerve ez keresztény-konzervatív alapállást jelent. Ezzel egy magán­alapítvány esetében nem is volna gond, csakhogy a Mathias Corvinus jogállása időközben megváltozott: közérdekű vagyonkezelő alapítvány lett, akárcsak a modellváltáson átesett egyetemek.

Ám amíg az állam az utóbbiaktól távolabb lépett, az MCC-hez közelebb ment, sőt be is szállt – és egy áprilisi törvényjavaslat alapján hatalmas állami ingatlan- és részvényvagyonnal stafírozta ki, amikor a MOL Nyrt. 81 942 946 darab „A” sorozatú, és a Richter Nyrt. 18 637 486 darab „C” sorozatú papírját átadta (lásd: keretes írásunkat.) A vonatkozó törvényt május 20-án hirdették ki, és egy nappal később lépett hatályba. Így mozgalmas nap lett a kuratórium életében május 22-e.

Lánczi András elnök írásbeli szavazásra kérte a tagokat az előző évi beszámolóról (753 milliós mérlegfőösszeg) és arról, hogy egyhangúlag támogassák a Magyar Állam csatlakozását a TA-hoz, és fogadják el a fent említett részvény- és ingatlancsomagot a Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini (MUC) Alapítvány oktatási tevékenységének a támogatásához. A határozat leszögezi: a Magyar Állam az alapítvány céljaival egyetért, és magára nézve kötelezőnek ismeri el az alapító okiratban foglaltakat. Ugyanezen a napon, 13 órakor a kuratórium elnökeként már Orbán Balázs (Fidesz) államtitkár, miniszterhelyettes (Miniszterelnökség) köszöntötte az egybegyűlteket (a megújult és karcsúbb kuratóriumot) a Somlói úti volt munkásőr-parancsnokság épületében.

Ekkor hagyták jóvá bruttó fél órában, hogy elfogadják Tombor Balázs alapító és a Magyar Állam mint csatlakozó szándékát, hogy mostantól a TA alapító jogait teljeskörűen gyakorolják. (Azaz az állam minden közvetlen vagy közvetett befolyásolási lehetőségről lemondott, nem szólhat bele a működésbe, az alapítványi vagyon felhasználásába, a kuratórium tagjainak kinevezésébe/visszahívásába – és így ez a testület válik mindenhatóvá a szervezet életében.

A TA-t pedig június 30-án kezdték temetni, akkor változtatták meg a nevet (augusztusi hatállyal) MCC Alapítványra, és ugyanekkor hirdette ki az államtitkár-elnök, hogy az állami betársulás folyományaként közérdekű vagyonkezelő alapítványként működnek tovább. Módosították a befektetésszabályzatot is: gazdasági társaság alapításáról kizárólag a kuratórium dönthet, majd létrehoztak egy nonprofit és egy profitorientált gazdasági kft.-t.

Az állam augusztus idusán, a „több Balaton, kevesebb Adria”-szlogen idején indította el a kánikulai pénzesőt – a már említett 36,3 milliárd esett be az alapítvány kasszájába. (A pénzt az a Miniszterelnökség adta, melynek miniszterhelyettese elnökli a kuratóriumot.)

Miközben a kormány mérsékelt aktivitással készült a második hullámra, az MCC nem tétlenkedett. A hónap utolsó napján számot adtak az átalakított oktatási rendszerről, a Gellért-hegyi campus ingatlanfejlesztési terveiről és a csőre töltött vidéki ingatlanfejlesztési projektekről.

És hogy a tervek mindenképp ­valósággá váljanak, a kuratórium október elején meghosszabbította – november 23-i hatállyal hatá­rozatlan időtartamra – Orbán Balázs kuratóriumi tagi és elnöki megbí­zatását, amit a nevezett a korábbival megegyező díjazás mellett elfo­gadott. A miniszterhelyettes ezt köve­tően tájékoztatást adott a fent említett vidéki ingatlanok állami tulajdonú ingatlanok ingyenes tulajdonba adási szándékáról.

A december volt azonban az MCC-kuratórium modell- és dimenzióváltásának igazi hónapja – 22-én „akként határoztak, hogy elfogadják a Magyar Állam nevében és képviseletében eljáró Miniszterelnökség” 94,5 milliárd forintos pénzjuttatását. És tovább is játszották az év végi Gazdálkodj okosan!-t, néhány napirenddel később „betették a pénzt” az Államkincstárba, az egyéb pénzügyi eszközöket pedig a Magyar Keres­kedelmi Bankba vitték, elvégre (erről nem szólt a határozat) ez mégiscsak egy Mészáros Lőrinc-érdekeltség.

Illetve létrehoztak ingatlanfejlesztő cégeket (lásd: fent). Ugyanekkor ­jóváhagyták a XI. kerületi Flamenco Hotel bérleti előszerződését, amit a Gellért-hegyi régi telephely ­többéves bontási-építési projektje indokolhat.

És még nem volt vége: 340 millió forintos törzs-tőkével könyvkiadó alapításáról döntöttek, majd kicsit később meghallgatták Orbán Balázs diszkrét elnevezésű, Tájékoztatás a Libri-akvizícióval kapcsolatos tárgyalások státuszáról szóló napirendjét. A vásárlással egyelőre a Libri-Bookline Csoport stratégiai kisebbségi tulajdonosa akar lenni az MCC.

 


Az igazság terjedjen ne a propaganda, ezért megosztom Facebookon:
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

 
 

Mondja el véleményét a hírről:

 

HÍRHUGÓ - A VALÓDI ELLENZÉKI HANG

Ne maradj le a Hírhugó híreiről! Nyomj egy tetsziket és kövess minket Facebookon!

Olvassa el ezeket is: