Fideszék politikájának lényege, az oszd meg és uralkodj. A viszály és a békétlenség szítása. Láttuk már, hogyan osztotta meg a magyarságot, láttuk már mit művelt Erdélyben vagy a Felvidéken, a magyarországi romák körében. Most magyarországi zsidóságot is sikerült egymásnak ugrasztaniuk.
A métely szó jelentése az értelmező kéziszótár szerint: Káros jelenség egy közösségben; beteges tünet, jelenség, amely rombolja a közösség boldogulását, fennmaradási képességét vagy erkölcsét.
Most a Fidesz nevű métely a magyarországi zsidóságot ugrasztotta egymásnak. Egymást perelgetik, áll a bál ahogy az Orbánisták berágták magukat ebbe a közösségbe is.
A Fidesz közelinek mondott Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija ellen Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke kezdeményezett eljárást. Köves Slomó a Népszavának az üggyel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Állok elébe.”
Heisler András közleményben jelentette be, hogy „mint zsidó ember” keresetet nyújtott be Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával szemben a Magyarországi Bét Dinhez (vallási bírósághoz). Frölich Róbert főrabbi befogadta a dokumentumot.
A Mazsihisz korábban azon háborodott fel, hogy a Fidesszel jó viszonyt ápoló EMIH a jeruzsálemi főrabbinátus pénzügyi, polgári ügyekkel foglalkozó vallási bíróságához fordult a zsidó szervezeteknek járó évi 1,8 milliárd forintos úgynevezett ingatlanjáradék újraosztása ügyében. A Mazsihisz úgy döntött, hogy nem vesz részt a tárgyaláson.
A Fidesz közeli Köves Slomó korábban azt mondta, „a Mazsihiszhez tartozó, magukat a »zsidó vallásjogi hagyomány tisztelőiként« meghatározó hitközösségek tagjainak szembe kell nézniük azzal, hogy szövetségük világi vezetése »abszurdnak és értelmezhetetlennek« találja a zsidó vallásjogi hagyomány szerinti eljárást”.
Köves Slomó emellett „Isten létezésében bizonytalan textilvállalkozónak” minősítette a Mazsihisz elnökét, Heisler András többek közt erre hivatkozva nyújtotta be a keresetet.
Köves Slomó a Népszavának azt mondta, nem érezte szükségét annak, hogy finomítson kijelentésein: „Állításaim igazságának megítélése nem nehéz feladat, mert egyrészt köztudott, hogy Heisler András egy becsődölt textilvállalkozó, másrészt a sajtóban fél éve megjelent interjúban, a hitét firtató kérdésre Heisler maga vallotta be, hogy az ő életében 1986. október 23-án volt az utolsó olyan pillanat, amikor »nem lehetett nem hinni« a gondviselésben.”
