Interjút adott a Magyar Hangnak Beer Miklós, a Váci Egyházmegye nyugalmazott püspöke, aki elmondta, örül annak, hogy vége van a választásoknak, aminek a hangneme nagyon megviselte őt.
Szerinte most már előre kell nézni, ki kell kiengesztelődnünk egymással, be kell gyógyítanunk az egymásnak okozott sebeket, meg kell próbálnunk rendbe hozni emberi kapcsolatainkat.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalt el egy rövid beszélgetést Márki-Zay Péterrel a választások előtt, úgy felelt, eszébe sem jutott, hogy beszálljon a kampányba, bántja, hogy sokan úgy értelmezték, ő aktívan részt vett ebben. Azért fogadta el az ellenzéki miniszterelnök-jelölt meghívását, mert régi szokása, hogy ahova meghívják, oda elmegy.
Márki-Zay Péter hívásának azért is eleget tettem, mert mint hívő emberhez régi ismeretség fűz, a családjával a falumban, Zebegényben szoktak nyaralni.
Az újabb kétharmados Fidesz-győzelemre és arra, hogy sok paptársához hasonlóan egy kereszténydemokrata kormánynak akár örülhetne is, úgy felelt, hogy az egyház és a papok nyílt pártelköteleződését nem tartom szerencsésnek.
A kereszténydemokrata politikát említi, nálunk ez azt jelenti, hogy a politika kisajátítja és a magyarság állandó jelzőjévé teszi a kereszténységet. Nekem ezzel van bajom. … A problémát a felhasznált vallás, és a megélt hit között feszülő ellentétben látom.
Beer szerint az előbbi kizárólag a külsőségekről szól, mint ahogy a politikai megnyilvánulások jelentős része.
A megélt hit azonban igen távol esik a külsőségektől és különösen a pártelköteleződéstől. Pont ezért igyekszem hangsúlyozni, hogy választópolgárként is megvan a szabadságunk, nem leszünk rosszabb keresztények akkor, ha épp nem arra a pártra húzzuk az x-et, amely kisajátítja, felhasználja a kereszténységet.
Beer Miklós egyedülálló módon nyíltan beszél arról, hogy az egyház lekötelezettjévé vált a politikának.
Nem ő volt az egyetlen egyházi személy aki felszólalt a kormány egyházpolitikája ellen, ma már irtunk arról, hogy Hodász András élesen bírálta az Orbán-kormány egyházpolitikáját.
