Torzsa Sándor, az MSZP Ferencvárosi képviselője legújabb Facebook posztjában arra, hívta fel a figyelmet, hogy drágább 1 kg kenyér, mint 1 kg banán.
Egy kiló félbarna 799, egy kiló banán 599 nyáron az egyik hipermarketben. Furcsa tény, de itt tartunk.
Tegyük hozzá, hogy a banán termelőket nem támogatja az EU, a méregdrága déli gyümölcsnek nincs is szezonja, s az árába még beleépül a szállítási költség, ami pár 1000 kilométer. Legyen öröm az ürömben, hogy az egyik legegészségesebb szénhidrát, az egyetlen probléma vele, hogy azért nekünk magyaroknak a lecsó mellé mégsem olyan finom, mint a kenyér.
Azért azt szögezzük le, hogy baromira nem normális dolog, hogy egy kiló déli gyümölcs már olcsóbb, mint egy kiló kenyér. Mert a kenyér, több mint egy élelmiszer. Egy olyan különleges szimbólum, ami egyszere volt jelen a jobboldali, nemzeti, keresztény és agrármozgalmak értékvilágában, s a baloldali munkás mozgalmak követelésében. A nemzeti minimum a szociális politika asztalán is „a mindennapi kenyerünk” lett.
Pontosabban, mára mindennapi banánunk. Mert van abban valami banánköztársaságos, hogy egy gazdasági válság közepén a mi jó drága Viktorunk, lelép 3 hétre délre, mert, hogy elfáradt.
Ha tetszik, ha nem, egy miniszterelnök, ha úgy érzi, hogy elfáradt miután lemondott, oda megy pihenni 3 hétre, ahova csak akar. S egy gazdasági válság közepén neki, a Karmelitában kéne éjszakázni, mert hogy lett volna dolog például a kenyér árával is.
No nem vagyok a Fidesz tanácsadója, de ha mondjuk a pékségek megkapják a lakossági áram és gáz árát, ami egy elenyésző költség a nagy magyar gazdaság számaiban, akkor máris előrébb vagyunk a kenyérharcban.
Azt már mondani se merem, hogy lehetett volna csökkenteni az ÁFÁ-t meg mindenféle más adónemeket ami péktermékek előállítása során keletkeznek. Egy tizedes vesszőnyi bevételkiesés lett volna az állam részéről. Így Krisztus teste a kenyér, most drágán adózik. De legalább volt, az Új kenyér ünnepén, pontosabban augusztus 27-én belőle szép nagy tűzijáték.
Pedig, azt Viktornak is tudni illik, hogy a népnek nem csak cirkuszt, de kenyeret is kell adni.
