Markó Béla, az erdélyi magyarság egyik legismertebb politikusa egy írásban szólt be az Orbáni-politikának.
Az 1989 utáni tizenöt-húsz évet kivéve, amióta az eszemet tudom, rothad a Nyugat. Gyerekkoromban hozzánkig érzett a bűze, állítólag ezért kellett zárva tartani a szocialista országok ablakait nyugat felé, és csak keletről, a Szovjetunióból szabadott beengedni a friss levegőt – írja a Népszava hétvégi mellékletében megjelent írásában Markó Béla.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke felidézi, hogy azt tanították neki, azzal keltek és feküdtek, hogy a Nyugat napjai meg vannak számlálva. És hamarosan összeomlik az egész. Hiszen mi mindenben jobbak vagyunk, növénynemesítésben, traktorgyártásban vagy űrkutatásban, miközben a Nyugat a drogkereskedők és kábítószerfüggők, stri@ik és pr@stituáltak végtelenül romlott világa.
„Meg kellett minket óvni ettől a romlástól. A párttitkártól az iskolaigazgatóig mindenki ezen buzgólkodott, hogy nehogy beleszimatoljunk ebbe a nyugati levegőbe, ebbe a kártékony szabadosságba.”
Mint írja, mindez hiába volt, mert a réseken némi késéssel úgyis beszivárgott hozzájuk minden, és miközben „jobb ügyhöz méltó buzgósággal” üldözték kamaszkorában a hirtelen felbukkanó miniszoknyát, trapéznadrágot, hosszú hajat, sőt, az elején még itt-ott az elektromos gitárt is, pillanatok alatt elterjedt mindez Európának ebben a részében is.
„Nem felejthetem, hogy a miniszoknyák hajnalán valahol a mi erdélyi tájainkon, az egyik iskolában az igazgató sorba állította a lányokat, mélyen előre kellett hajolniuk, és ő lassan végigsétált a hátuk mögött, meg-megállt, figyelmesen vizsgálgatta, hogy kinek látszik ki a bugyija.” Akinek kilátszott, azt hazaküldték.
„Ó, az a perverz Nyugat! Ó, az a puritán Kelet! Sohasem gondoltam volna, hogy visszatérhet még ez a Nyugat-gyűlöletnek álcázott demokrácia-undor, ez a szoknyák alá kukkoló képmutatás, és íme, itt van velünk ismét.”
A teljes írás ide kattintva olvasható.
