Budapest idén ünnepli 75. évfordulóját annak, hogy létrejött Nagy-Budapest. A mai Budapestet jelentő terület 1950. január 1-jén alakult ki. A főváros és környékének egyesítésére irányuló gondolat már a 19. század végén megfogalmazódott, de tényleges megvalósulására csak a második világháborút követő politikai változások teremtettek lehetőséget.
Mintegy negyedszázaddal Budapest létrejötte után, a 19. és 20. század fordulóján már születtek elképzelések arról, hogy a dinamikusan fejlődő fővárost és környékét egyesíteni kellene. E gondolatok legnagyobb inspirációja Bécs példája volt, ahol 1890-ben valósult meg Nagy-Bécs kialakítása.
1901-ben Pest vármegye közigazgatási bizottsága jelentést készített a fővároshoz közeli települések egyesítésének szükségességéről, elsősorban a közbiztonsági problémák orvoslása céljából. Bárczy István polgármester és Harrer Ferenc alapos urbanisztikai és statisztikai elemzéseket készítettek, amelyek meghatározóak voltak a későbbi tervek szempontjából.
Harrer találóan írta: „A városiasulás első időszakában a községek keresik a várost, de az idegenkedik, majd amikor a városnak válik érdekévé a csatlakozás, a községek húzódnak vissza.”
A két világháború között számos szakmai és politikai vita tárgya volt Nagy-Budapest létrehozása. A Közmunkatanács és a Székesfővárosi Államrendőrség illetékességét kiterjesztették Budapest környékére, részben megvalósítva az egységes városigazgatást. Ugyanakkor az adminisztratív egyesítésre nem került sor.
Az áttörésre 1950-ben került sor, a kommunista rendszer erőteljes centralizációs törekvései közepette. Az 1949. évi XXVI. törvény alapján 1950. január 1-jén 7 várost és 16 községet csatoltak Budapesthez.
A csatolt települések között szerepelt többek között:
Városok: Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest,
Községek: Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom Soroksár.
Ezeken kívül kisebb határkiigazításokkal került a fővároshoz például Adyliget Nagykovácsitól és a ferihegyi repülőtér környéke Vecséstől. Az új közigazgatási struktúrában Budapestet 22 kerületre osztották az addigi 14 helyett.
Egyesítés utáni hatások
Nagy-Budapest létrehozása nemcsak közigazgatási változást hozott, hanem a városfejlesztés, infrastruktúra és közlekedés jelentős átalakulásához is vezetett. Bár az egyesítés szükségessége szakmai körökben régóta vitathatatlan volt, a kommunista hatalom alatti megvalósítás inkább politikai célt szolgált, mintsem lakossági vagy önkormányzati egyetértést tükrözött.
Nagy-Budapest 75 évvel később
Az azóta eltelt évtizedek alatt Budapest többszörösen bebizonyította, hogy a nagyvárosi lépték előnyei meghaladták az egykori ellenállásból fakadó aggodalmakat. A város ma a régió egyik legnagyobb és legmeghatározóbb központja, ahol az 1950-es városegyesítés nyomai a városszerkezetben és az infrastruktúrában is jól láthatók.
Ez az évforduló nemcsak ünnep, hanem alkalom arra is, hogy visszatekintsünk Budapest gazdag történelmére, és tanuljunk abból, milyen fontos szerepet játszik egy jól szervezett és dinamikus város a nemzet életében.
